Vakrepülés a zöldiparban
Gyors, ám szeszélyes kanyarokkal tarkított fejlődésen ment keresztül a magyarországi környezetvédelmi ipar az elmúlt néhány évben, amelyben kulcsszerepe volt az európai uniós zöldkövetelmények átvételének. Ugyanakkor a további gyors növekedés előtt az ágazat tőkehiányossága komoly gátat jelent, s talán ennél is nagyobb problémát jelent a környezetvédelmi hatóságok túlterheltsége és a szabályozási zavarok.
Vitathatatlanul impozáns eredményeket ért el a magyarországi környezetvédelmi ipar az elmúlt években, ám a fejlődés hosszú távú feltételei továbbra is bizonytalanok, s az ágazatban tevékenykedő cégek fejlesztései nem egy esetben a szabályozási hiányosságok vagy az érdekeltségi viszonyok tisztázatlansága miatt vesznek kárba. Talán a leglátványosabb jelzőszám, hogy az évi egymilliárd forintnál nagyobb árbevételt elérő vállalkozások száma három év alatt 15-ről 23-ra emelkedett, s az ágazati top tíz tagjainak együttes árbevétele ma már meghaladja az évi százmilliárd forintot. Az iparág legnagyobb szereplői közül tavaly négyen is 40 százaléknál nagyobb árbevétel-növekedést értek el, s ez még akkor is tekintélyt parancsoló eredmény, ha tudjuk, hogy a növekmény jelentős része a hulladékkereskedelem felfutásából származott.
Mindennek ellenére korántsem rózsás a helyzet az ágazatban.
Évek óta megoldatlan problémát jelent a környezetvédelmi hatóságok túlterheltsége, amely végtelenül elnyújtja az ügyintézést, miközben zavarosban halászó s a zöldkövetelményekre fittyet hányó vállalkozások kiszűrésére nem marad elegendő erőforrás. A további gyors növekedést az ágazat tőkehiányossága is komolyan hátráltatja, s ennek fényében különösen bosszantó, ha a nagy nehezen felhalmozott tőke jogi vagy adminisztratív buktatók miatt vész kárba. Ennek szomorú példája, hogy a leselejtezett gépjárművek országos szintű begyűjtésének és feldolgozásának koordinálására létrehozott két közhasznú társaság közül az egyik december 31-én beszünteti tevékenységét. Az ok: a jogszabályi hiányosságok miatt a roncsautók többsége a legutóbbi hónapokig nagy ívben elkerülte a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő autóbontókat, miközben a gépjárműgyártó és -importőr cégeket sem sikerült rávenni arra, hogy beszálljanak a rendszer működtetésének és a beérkező roncsautók hasznosításának finanszírozásába. Igaz, nem is kényszerítette őket erre semmi, s a roncsautó-hasznosító konzorcium felbomlása azt mutatja, hogy a jogalkotónak nem sikerült egyértelműsíteni, kitől mit vár a roncsautók hasznosításának megoldása érdekében.
Persze vannak eredmények.
Így a tisztességesen működő cégek tevékenységét segíti, hogy a hulladékkereskedelem területén január 1-jén fordított áfafizetési rendszert vezetnek be, amely megtisztíthatja a piacot azoktól a kókler vállalkozóktól, akik eddig kizárólag az áfacsalás lehetősége miatt tevékenykedtek ezen a területen. Az európai uniós zöldkövetelmének átvétele pedig olyan feladatokat jelöl ki a gazdaság számára, amely csak a környezetvédelmi ipar egyre nagyobb mértékű bevonásával oldható meg. Az iparág további erősödésével pedig mindenki nyerne.
A környezetvédelmi szolgáltatások elterjedése és színvonalának emelkedése magával húzza a környezeti mutatók javulását is, magyarán tisztul az ország. Emellett azt is látni kell: az iparág szereplőinek sok esetben éppen az okoz versenyhátrányt, hogy a drága pénzen beszerzett és működtetett korszerű technológiáknak a régi, olcsó, környezetszennyező módszerekkel kell versenyeznie. Mindezen csak átlátható jogi környezet és egyértelmű érdekeltségi viszonyok megteremtésével lehet segíteni. Csak így válhat valóra az a gyakran hangoztatott kormányzati szlogen, hogy a környezetvédelmi ipar a gazdaság egyik húzóágazatává válik a következő években.
Forrás: vg.hu
