Elkezdődött a 125. országos madáretetési szezon – Tisztelgés az elődök előtt!
Képgaléria
Ezt követően Herman Ottó (kinek halála 100. évfordulójára emlékezünk idén) az 1901-ben megjelent A madarak hasznáról és káráról című művében már külön fejezetet szentelt a madáretetésnek.
Így kezdődött az a ma is tartó, a lakosság egészét megszólító, a szó legnemesebb értelmében vett népnevelő, országjobbító munkálkodás a XIX. század végén, a XX. század elején, melynek célja természeti kincseink megismertetése és közös megóvása volt. Ennek részeként agitált Herman Ottó az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén 1900. február 25-én, hogy közösen összeállított írásos javaslattal érjék el az illetékeseknél, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára a hazai közoktatásban is vezessék be a Madarak és Fák Napját. Ez a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 26.120/1906 számú rendelete alapján 1906-ban meg is történt.
Bár a Madarak és Fák Napja megrendezésére az elemi népiskolákban május-júniusban került sor (jelenleg május 10. ennek a jeles napnak a napja), a madáretetés is bekerült az óvodai és iskolai nevelés kelléktárába, illetve évről évre mind több család őszi és téli programjába.
Ezt a munkát folytatja az idén 40 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is, melynek 2002-ben indított lakossági Madárbarát kert programjának (aminek mára több mint 5500 regisztrált tagja van országszerte) egyik központi elemét is a téli madáretetés képezi.
Nem véletlen tehát, hanem több mint száz év folyamatos környezeti nevelési munkájának köszönhető, hogy ősszel szinte automatikusan nyúlunk a madáreleségért az üzletek polcain, helyezzük ki és töltjük fel a gyerekekkel közösen eleséggel az etetőket!
Napjainkra a fogyatkozó madarak védelmére való odafigyelés még fontosabb, mint madárvédő elődeink idejében, pedig már őket is az aggodalom késztette megszólalásra.
\"Ezen füzetke czélja a mező- és erdőgazdaságra nézve hasznos madarak, és egyéb állatoknak megismertetése, továbbá czélja a madarak észrevehető fogyásának okát feltárni, s ennek meggátlására minden természetbarát, de különösen, saját jól felfogott érdekében, a gazdaközösség figyelmét felhívni\"
[Bornemissza Zoltán - A hasznos madarak védelméről, Budapest 1890]
\"A mi pedig külön is késztet és följogosít, ez az, hogy mind ritkábban látom kelni égfelé a pacsirtát; leghűségesebb barátunk, a füsti fecske mindinkább elmaradoz fészkétől; a kert, az erdő éd liget fáinak, bokraiban sürüjében nincs mozgás; ... . ... A mi tájainkon pedig elhallgat a \"pittypalaty\" s ha Arany János élne, csak elvétve hallhatná meg a kis párok szerelmi vallomását, melyet kevés sorban oly mesterileg leirt volt.”
[Herman Ottó - Madárvédelem, előadás az Országos Állatvédő Egyesület
1900. évi február hó 25-én tartott közgyűlésén]
Ezért nagyon fontos, sőt, egyre fontosabb, hogy mi magunk is tegyünk környezetünkért! Bár a feladat óriási, van néhány előnyünk száz évvel ezelőtt munkálkodó eleinkhez képest, hiszen rendelkezésünkre állnak a digitális képrögzítés eszközei, a gyors kommunikáció és az internet.
Idén decemberben kettős évforduló is kapcsolódik tehát a madáretetési szezonkezdethez. 125 éve jelent meg Bornemissza Zoltán madáretetést is népszerűsítő könyve, és szinte napra pontosan száz éve, 1914. december 15-én ütötte el egy szekér Herman Ottót a Múzeum körúton, aki az itt szerzet lábszártörés miatti fekvés szövődményeként kialakult tüdőgyulladásba halt bele december 27-én.
Tisztelettel emlékezünk, emlékezzünk tehát madárvédő eleink munkájára, mert nekik köszönhetjük, hogy Magyarország máig őrzi természeti kincseinek javát, és ha összefogva az ő általuk kijelölt úton megyünk tovább, akkor ezt unokáink is látni fogják!
