„Ezt a rangsort állítottam fel: Isten, család, munka”
- Mióta tart a Wojtyla Házzal folytatott együttműködésem? Fogalmam sincs – emlékszik vissza Szabó Antal. - Még az épület felújítása előtti időszakban ismerkedtem meg Farkas P. Józseffel, mint újságíróval. Kapcsolatunk pusztán üzleti volt: marketing, különböző cikkek megjelenése, rendezvények szervezése… Utána kezdett el közeledni Józsi és az én gondolkodásom – párbeszédek formájában. Egyszer csak jelentkezett, hogy van itt egy lehetőség: jó lenne, ha támogatnánk az általa megálmodott népkonyha helyéül szolgáló épület felújítását, amelyet különféle programokkal szeretne megtölteni. Tehát a kezdetektől fogva ennek szerves részeseként működöm együtt a ház alapító igazgatójával.
- Honnan a rendszeres bibliaóra ötlete? – beszélgetünk tovább. - Ennek gondolata valamelyest egybeesik a Karol Wojtlyla Barátság Központ alapfunkciójával: hogy lakassuk jól az embereket. Viszont én nem vagyok híve annak, hogy csupán a testet lakassuk jól. Mert ahol éhes a test, ott nagy valószínűséggel a lélek is éhes. A teljes jóllakás a cél. Ne csak az izomzatukat, a vérkeringésüket, és az emésztőrendszerüket töltsük fel. Mentálisan, gondolkodásmódjukban, belső emberükben, szívükben is tápláljuk az embereket.
- Hogyan értékeli az anyagi javak és a vallás kapcsolatát? – kérdezzük Szabó Antaltól. - Abszolút összefügg a kettő, de először is: én nem vagyok „vallásos” ember. Egy film főhőse megjegyezte: túl sok vakbuzgó ember lázálmát nevezték már vallásnak. Hívő ember vagyok. Krisztust vallom, a Biblia igazságában hiszek. A krisztusi képet, az ő kinyilatkoztatását szeretem elhozni a Karol Wojtyla Barátság Központ gondozottai közé. Mert megtapasztaltam: sok-sok nehézségen átívelő támogatást tud adni. - Krisztus mondja: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Máté Evangéliuma 19, 24) – vetjük közbe. - Ez igaz is – reagál rögtön az üzletember. - Borzasztó nehéz dolog… A gazdag ember rendkívül sok púpot hord a hátán. Ha ezeket a púpokat nem tudja levetni… Krisztus nem azt tanítja, hogy adjunk el, számoljunk fel valamit, mert nincs rá szükség… Krisztus azt tanítja, hogy helyes sorrendet állítsunk fel. Amikor megismertem Jézust, ezt a rangsort állítottam fel: Isten, család, munka. A munka az, amely bizonyos javakat biztosít az ember számára. Ha a fenti sorrendet sikerül megtartanunk, akkor az anyagi javak saját és környezetünk fizikai-lelki fejlődésének áldását fogják szolgálni.
- Hogyan hat rám az intézmény légköre? – kérdez vissza a vállalkozó. - Nagyon szeretek a Wojtyla Házba járni. Részben tisztelem az itt folyó munkát, minden tekintetben azonosulok vele. Másrészt szeretem azokat az embereket, akik a társadalom perifériájából ide jönnek, hogy gondozzuk őket. Eleinte nagyon „nyögvenyelősek” voltak a bibliaórák. Most úgy látom, szívesen jönnek fél órával ebéd előtt, hogy beszélgessünk, közösen gondolkodjunk. Ahol halló fülekkel és kereső lelkekkel találkozhatom, akik fundamentumokat keresnek a világban, melyekre fel tudják építeni életüket, oda szívesen járok.
Tódor Norbert
