Ferenc pápa a caacupéi Mária-kegyhelyre látogatott
Képgaléria
A szentmise végén a pápa felajánlotta Paraguayt a Szeplőtelenül fogantatott Szűzanyának, megismételve II. János Pál gesztusát, aki apostoli látogatása során 1988. május 18-án már megtette ezt a felajánlást.
A Szentatya homíliájában a Lukács evangéliumában leírt angyali üdvözletről, Mária hitéről, igenjéről és Jézussal való együtt szenvedéséről elmélkedett. Mária nem értette rögtön az angyal szavait, nem tudta, mi fog történni vele. De hittel igent mondott Isten tervére. Igenje szenvedésekkel járt, ahogy az agg Simeon a templomban megjövendölte: „tőr járja át lelkedet.”
A pápa röviden végigvette Mária nehéz, szenvedésekkel teli életét: Jézus megszülését Betlehemben egy barlangistállóban, nem kaptak ugyanis helyet a szálláson; a menekülést Egyiptomba: a Szentcsalád migráns volt, idegenbe menekült a hatalomra vágyó, féltékeny Heródes elől; valamint utalt Jézus kereszthalálára. Mária hűséges volt Fiához, társa volt egészen a keresztig: ő a fájdalmas Anya, aki majd egységben tartja a szétszéledt tanítványokat.
Mária hitt, a hit asszonya, az egyház Anyja. Élete tanúságtétel arról, hogy Isten nem ábrándít ki, nem hagyja el népét, még akkor sem, ha nehéz pillanatokban úgy tűnik is, hogy nincs velünk. Mária Fia első tanítványa, elkísérte nyilvános működése során, és reményt öntött a tanítványokba, támogatta őket. Tudjuk, hogy ma is itt, ezen a földön is velünk van, az Anya nem hagyja el gyermekeit. Velünk volt és marad kórházainkban, iskoláinkban, otthonainkban. Velünk volt és marad munkánkban és útjainkon, minden ház asztalánál. Diszkrét és csendes jelenlétével segít bennünket, hogy hazát, egy nemzetet alkossunk. Tudjuk, kegyképére, érmeire és a rózsafüzérre tekintve, hogy nem vagyunk egyedül.
Mária megtanított bennünket, hogy minden helyzetben, számtalan nehézség közepette is az Úr velünk van, miként az angyali üzenet szerint ővele volt: „Az Úr van teveled! Ne félj, Mária!” És Mária mindig azt mondja, amit a kánai menyegzőn: „Tegyétek, amit mond!” Ferenc pápa szó szerint így folytatta: „Ti tudjátok, megtapasztaltátok, amit most megosztunk. Ti valamennyien, minden paraguayi elevenen emlékezik arra a népre, amely megtestesítette az evangéliumnak ezeket a szavait. És különösen is utalni akarok rátok, asszonyokra és paraguayi anyákra, akik nagy bátorsággal és önmegtagadással talpra tudtátok állítani a háború által lerombolt, mélyre süllyedt országot. Nálatok van az emlékezet, a genetikai öröksége azoknak, akik újraépítették az életet, a hitet, népetek méltóságát.
Miként Mária, igen-igen nehéz helyzeteket éltetek át, amelyek a mindennapi logika szerint ellenkeznek minden hittel. De ti, miként Mária, az ő példájától serkentve és támogatva, továbbra is hittetek, és reméltetek minden reménytelenség ellenére. Mikor minden összeomolni látszott, Máriával együtt mondtátok: „Nem félünk, az Úr velünk van, népünkkel van, családjainkkal, megtesszük, amit mond!” Isten áldja meg szívósságotokat. Isten áldja és erősítse hiteteket, Isten áldja meg a paraguayi nőket, Amerika legdicsőbb asszonyait!”
