Alapvető emberi jogunk a víz... vagy mégsem?
A vízhez való jog alapvető emberi jog, de az ENSZ becslése szerint ma mégis globálisan körülbelül 783 millió embernek nincs közvetlen hozzáférése biztonságos ivóvízhez, a megfelelő szanitáció hiánya pedig még több embert érint. Szub-szaharai Afrika és Dél-Ázsia kiemelten érintett, hiszen itt csak minden 3. ember fér hozzá a fent említett szolgáltatásokhoz. Dél-Ázsiában pedig csak a lakosság 41%-a ilyen szerencsés, a fejlett világnak viszont a 95%-a
A vízhez kapcsolódó problémákat a fejlett világ országai is kiemelten kezelik, éppen ezért 1991 óta minden évben megrendezik a Víz Világhetét Stockholmban, ahol nemzetközi szervezetek szakértői, politikusok és az üzleti szféra képviselői igyekeznek megoldásokat találni a vízellátáshoz kapcsolódó kihívásokra. A hét gerincét adó plenáris ülés mellett összesen körülbelül 160 eseményen vehetnek részt a látogatók.
Az ez évi témaválasztás sem véletlen. A 2015-ös év ugyanis mérföldkőnek számít a nemzetközi fejlesztés területén, hiszen a 2000-ben az ENSZ által elfogadott és az év végén lejáró Millenniumi Fejlesztési Célokat idén ősztől egy új keretrendszer váltja fel. Szeptember végén, az ENSZ 70. Közgyűlésén fogják megvitatni és elfogadni a Fenntartható Fejlesztési Célokat, amelyek többek között várhatóan a vízhez való hozzáférés és a szanitáció területén is ambíciózus célkitűzéseket tartalmaznak majd. A következő 15 évre ezek határozzák majd meg a nemzetközi segítségnyújtás irányait és prioritásait, így a víz kérdéseit is jelentősen érintik.
További információk:
A Millenniumi Fejlesztési Célok 2000-es kitűzésekor a nemzetközi közösségnek komoly ambíciói voltak a vízhez és a megfelelő szanitációhoz való hozzáférés terén: megfelezni a Föld lakosságának azon arányát, akik nem jutnak közvetlenül biztonságos ivóvízhez és nem állnak rendelkezésükre megfelelő szanitációs feltételek. A biztonságos ivóvízhez kapcsolódó célt ugyan globálisan elértük, de továbbra is kihívás az egyes régiók fejlődésének eltérő üteme, valamint a szegények és a jómódúak vízhez és szanitációhoz való hozzáférése közötti súlyos aránytalanságok: az adatok szerint például a dél-ázsiai régió legszegényebb 20%-ának szanitációs körülményei 1995 és 2008 között alig javultak.
Ugyan a 2000-es évek óta a világ egyre többet költ kapcsolódó fejlesztési projektekre, vízminőség-javításra és szanitációs programokra még így is arányaiban kevesebb forrás jut, mint más fejlesztési területekre. Pedig a ma erre a két területre fordított összegek a WHO becslése szerint komoly megtérüléssel járnak: minden egyes dollár, amit ma erre fordítunk négy dollár megtakarítást hoz a jövőben.
A tétlenségnek ráadásul súlyos gazdasági, társadalmi és geopolitikai következményei lehetnek a jövőben. A még szorosabb együttműködés és az összehangoltabb munka éppen ezért elengedhetetlen a különböző szektorok és az érintett szereplők között. - a Fenntartható Fejlesztési Célok keretein belül majd ezért is jut kiemelt szerep a globális partnerségnek.
Az együttműködés fontosságára mutatott rá Ban Ki-moon ENSZ főtitkár még 2013-ban a Budapesten megrendezett magas szintű Víz Világtalálkozó alkalmából is. Felszólalásában a Főtitkár akkor kiemelte: az élelmezésbiztonság, valamint a mezőgazdaság, az ipar és a háztartások vízigényének összehangolása mellett a szanitáció kérdése is központi fontosságú, hiszen az a \"fenntartható fejlődéshez vezető foglaló\".
Ezeken túl viszont elengedhetetlen, hogy ne csak a döntéshozók és a nemzetközi szervezetek, de az egyéni felelősség kérdése is előtérbe kerüljön, hiszen a vízzel való takarékoskodás mindenhol prioritás kellene, hogy legyen. Míg ugyanis a kevésbé szerencsés régiókban a túléléshez minimálisan szükséges 4-5 liter víz előteremtése is problémás lehet, addig Magyarországon átlagosan 100-160 liter vizet használ el egy ember naponta, beleértve a táplálkozáshoz és a higiéniához szükséges vízmennyiséget is.
(További érdekes adatok az ENSZ honlapján érhetőek el.)
