Egy új globális éghajlatvédelmi egyezmény előtt
A tárgyaláson részt vevő kormány-képviselőknek komoly nyomás alatt kell jó döntést hozniuk annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás mértékét jelző globális középhőmérséklet-változás 1.5 Celsius fok alatt maradjon. Az éghajlatkutatók többségének véleménye szerint tehát ez az a szint, ami alatt még biztonságosan kezelhetők a globális éghajlatváltozás negatív hatásai. Ennél nagyobb felmelegedés már komoly károkat okozna mind az emberi közösségeknek, mind az élővilágnak. Elsőként az olyan sérülékeny régiók esnének áldozatul, amilyenek a sarkvidékek, a trópusi szigetek vagy a tengerszintnél nem sokkal magasabb korallzátonyok.
A megállapodást sürgeti az is, hogy 2015-ben két komoly lélektani határt is átléptünk. Idén ugyanis az ipari forradalom kezdetétől megfigyelhető globális átlaghőmérséklet-növekedés meghaladta az 1 Celsius fokot és úgy tűnik, hogy 2015 lesz az eddigi legforróbb év, az eddigi rekordot rövid ideig tartó 2014 után. Emellett a légköri szén-dioxid koncentráció szintje globálisan átlépte a 400ppm-et, ami már jelentősen meghaladja a még biztonságosnak tartott 350ppm-es szintet.
Marco Lambertini, a WWF vezérigazgatója elmondta: „A tudomány világos üzenete az, hogy Párizsban jó döntésnek kell születnie. Konkrét éghajlatvédelmi tervre van szükség, ami jelentős kibocsátás-csökkentéshez vezet, segíti a megújuló energiaforrások elterjedését, megteremti a hiányzó finanszírozási eszközöket megvédi a szén-dioxid megkötésében és tárolásában leghatékonyabb élőhelyeket, amilyenek az erdők, a vizes élőhelyek és az óceánok. Csak egy határozott, együttes fellépés esetén hozhat sikert Párizs.”
Samantha Smith, a WWF Globális Égahjaltváltzás és Energia programjának vezetője hozzátette: „Versenyt futunk az idővel és a kíméletlenül zajló éghajlatváltozással, de úgy érezzük, hogy ezt a korábbi tárgyalásokkal ellentétben, most már minden résztvevő sokkal tisztábban átlátja. Most konkrét döntéseket kell hoznunk. A 2020 előtti éghajlatvédelmi lépések kulcsfontosságúak annak érekében, hogy az éghajlatváltozás a még elviselhető 1.5 Celsius fokos ütem alatt maradjon.”
Tasneem Essop, a WWF COP21 küldöttségének vezetőjekifejtette:„Most nincs helye kompromisszumoknak. A Párizsi Klímacsúcs lesz a legfontosabb mérföldkő az éghajlatvédelemben a sikertelen koppenhágai (COP15) tárgyalások óta. Előremutató megállapodásra van szükség, ami megalapozza, hogy a részes felek ezután már ne tudjanak vissza lépni, csakis előre haladhassanak, egy komolyabb kibocsátás-csökkentési pályán.“
A nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásnak, ambiciózusnak és igazságosnak kell lennie, ami a tudomány eredményeit figyelembe vevő, közös döntésen alapuló vállalásokat tartalmaz. Az országoknak olyan megállapodást kell kötniük, aminek eredményeként még 2020 előtt tetőzik a globális kibocsátás, elérhető lesz az éghajlatvédelem finanszírozására ígért 100 milliárd dollárnyi éves keret, és ami megteremti a szükséges feltételeket a kormányok, városok, vállalatok és az egyének szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére.
A tárgyalásoknak lehetőséget kell teremtenie az éghajlatváltozásra különösen sérülékeny közösségek és élőhelyek védelmére is. Ennek érekében konkrét célra van szükség, ami tisztázza az éghajlatváltozás negatív hatásaira való felkészülés kereteit és támogatja a sérülékeny közösségek alkalmazkodását is.
“A Párizsban tárgyaló politikusok fogják képviselni azokat az átlagembereket, akik már saját bőrükön tapasztalják az éghajlatváltozást. Éppen ezért bölcs és konkrét döntéseket várunk tőlük, amelyek a Föld életben maradását segítik elő, nem pedig a pusztulást gyorsítják fel.” mondta Smith.
Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia Programjának vezetője hazánk szerepét és helyzetét méltatva kiemelte:„Annak ellenére, hogy Magyarország teljes üvegházhatású gáz kibocsátása globálisan igen csekély, mindössze az Európai Unió 1,4%-át teszi ki, mégis van feladatunk. Rengeteg lehetőségünk van arra, hogy csökkentsük kibocsátásunkat és ezzel gazdasági versenyelőnyhöz is jussunk. A szénenergia kivezetése a villamosenergia termelésből, új szénbányák nyitásának tiltása, a megújuló energia felhasználás (mind a villamosenergia, mind a távhő szektorban) és a lakossági energiahatékonysági programok támogatása mellett az intézményi, vállalati és lakossági befektetések zöldítése mind azt eredményezhetnék, hogy egy versenyképes és egészséges országban éljünk, amely ráadásul képes természeti értékeit is megőrizni.”
