Karácsonyi ünnepséget tartottak a kecskeméti kékkeresztesek
Képgaléria
Kuti József Zakariás történetét idézte fel Lukács Evangéliumából: „Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. …Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig egyszer, hogy… csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,… Ekkor megjelent neki az Úr angyala… Zakariás, amikor ezt meglátta, megrettent és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni… Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok… Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” (Lukács 1,5-20).
Zakariás nem hitt Gábrielnek. Egy pap kételkedhet-e abban, amit Isten üzen neki? – szegezte a kérdést hallgatóságának Kuti József. Zakariás nem merte, nem tudta elhinni, hogy gyermeke születik, hogy különleges küldetése lesz, és rendkívüli feladatot fog véghezvinni. Ez még neki is „sok” volt. – Ne feledjük azonban: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lukács 18, 27). Zakariás megnémult. Időt kapott az elmélkedésre, gondolkodásra. Lelki gyakorlatba került úgy, hogy nem készült fel rá, de végül áldott időt jelentett számára, a javára vált. Ilyen lehet nekünk az adventi elcsendesedés: Istentől kapott ajándék, mely lélekben gazdaggá tesz – hangoztatta templomi prédikációjában az elnöklelkész.
Vargáné dr. Dobos Judit, a Kecskeméti Kékkereszt Csoport vezetője Pál apostol szavaira emlékeztetett a templomi gyülekezet előtt: mi itt a csoportban minden gyengeségünk, hibánk ellenére valóban meg tudunk bocsátani egymásnak. Istennek hála sokszor bebizonyosodott már: szeretni valakit nálunk nem elvárt kötelesség, hanem létező valóság. Semmilyen tekintetben nem vagyunk különbek másoknál, ebben azonban mégis különbözünk más, „világi” közösségektől. Nem is véletlenül: mi nem a horoszkópban, sorsban, szerencsében hiszünk, hanem az egy élő Istenben, mindenható Atyában, aki elküldte közénk Fiát, az Úr Jézus Krisztust, aki megígérte: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20). „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galata 5,22-26) – idézte Pál apostolt Vargáné Judit.
A templomi alkalom zárásaként Oskolás János kecskeméti költő – a csoport egyik tagja – mondta el Karácsony című versét.
Az ünnepség visszaemlékezésekkel, baráti beszélgetésekkel és szeretetvendégséggel folytatódott a Református Gyülekezeti Központ Kálvin téri épületében.
Kép és szöveg: Tódor Norbert
