Ferencz Bálint a „Még fáj minden csók”-ról
- Illés-rajongó?
- Nem. Sőt!
- Soha nem is volt?
- Soha.
- Milyen emlékek fűzik a dalhoz?
- Nincsenek emlékeim, nem ismertem korábban. A darab kapcsán találkoztam vele először.
- Szinte hihetetlen.
- Meghallgattam az eredeti verziót, ahogy Illésék énekelték, aztán elkezdtem gyakorolni, és egy idő után azon kaptam magam, hogy egész más lett belőle. Megjelent benne egy új, blues-os íz. Ami valószínűleg mindig is benne volt. Illésék talán maguk is a blues felé tapogatóztak a nótával. Lehet, hogy valamiféle kísérlet volt, amire fanatikus blues rajongóként ráéreztem.
- A rendező, Szente Vajk mit szólt hozzá?
- Szabad kezet adott. Meghallgatta, majd annyit mondott:\" Jó! Így legyen!\" Nem titok, hogy volt a dolognak magánéleti háttere is. Éppen akkor betalált. Ennyi.
- A siker azt igazolja, hogy az előadás azoknál is működik, akik nem Illést hallgatnak éjt nappallá téve.
- A jó zene egyetemes érvényű. Én magam nagyon mosolygok a 16 éves Ferencz Bálinton, aki elhatározta, hogy a brit keményvonalas heavy metalt szereti. Csak! És nem is hallgat mást. Aztán eltelik tíz év, és már jazzt is hallgat, meg bluest, meg funky-t.. Ami jó, az átmegy az emberekhez, akkor is, ha nem fanatikus rajongók.
- Előfordul, hogy a közönség táncol a nézőtéren?
- A határán vannak. Nagyon jó az előadás visszhangja. Megállítanak az utcán, sőt, mesélnek! Saját emlékekről, szerelmekről, csókokról...
(kecskemetikatona.hu / Rákász Judit)
(keol.hu)
