Ferenc pápa megint nagyon keményen fogalmaz menekültügyben
A hazájukból elűzött és menekülő emberek kérdéseket tesznek fel mindenkinek, az egyéneknek éppúgy, mint az egész társadalomnak – olvasható Ferenc pápa A migránsok és menekültek kihívása – Az irgalmasság evangéliumának válasza címmel közzétett apostoli buzdításában. A pápa a menekültek világnapja alkalmából ismét arra figyelmeztet, hogy bár „a vándorlók megkérdőjelezik a hagyományos életformákat, összekuszálják az útjukban található emberek kulturális és szociális távlatait, az irgalmasság nem engedi, hogy hozzászokjunk mások szenvedéséhez, és olyan válaszokra irányítja figyelmünket, amelyek a hit, remény és szeretet isteni erényeiből fakadnak, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiben jutnak kifejezésre. Mindeközben Balog Zoltán azt mondta ma, hogy a Kölnben történtek után világosan látni, hogy a magyar határon szolgálatot teljesítő rendvédelmi dolgozók segítségével\"humanitárius katasztrófát sikerült elkerülni\".
Ferenc pápa ezzel szemben úgy fogalmaz: A menekültek, akik elhagyják származási helyüket, álmaik jobb jövője felé törekszenek. Útjuk során mégis gyakran megtörténik, hogy a szegénység és erőszak áldozataivá válnak, emberkereskedők kegyetlenkedéseit szenvedik el. Még ha túlélik is a velük szemben elkövetett visszaéléseket és megaláztatásokat, továbbra is szembesülniük kell környezetük gyanakvásával és fenyegetésével. Végül pedig olyan, számukra zavaros és pontatlan szabályokba ütköznek, „amelyeknek pedig éppen a befogadásukat, illetve – mindenki jogának és kötelességének figyelembe vétele mellett –, a rövidebb, vagy hosszabb időre szóló integráció lehetőségét kellene szabályozniuk”.
Ferenc pápa 2016-ot az irgalmasság évének nyilvánította. Már az ezt kihirdető bullában arra emlékeztetett, hogy „vannak pillanatok, amikor még sürgetőbb meghívást kapunk arra, hogy tekintetünket az irgalmasságra szegezzük, annak érdekében, hogy mi magunk is az Atya cselekvésének hatékony jeleivé váljunk. Az Atya mindig lehajol a testi és lelki nyomortól megsebzett emberhez, és minél rosszabb helyzete, annál inkább kinyilvánítja neki az isteni irgalmasság hatékony erejét.”
Az irgalmasság évének meghirdetése óta – figyelmezett a pápa - a migrációs áramlatok strukturális jelenséggé váltak. Az első feltörő kérdés a szükségfázis felszámolására irányul. Ennek elérésében helyet kell kapniuk azoknak a programoknak, amelyek szem előtt tartják a migráció okait, az általa okozott változásokat és következményeket, amelyek a népek és társadalmak újabb átalakulásához vezetnek.
Tekintettel a világ számos régiójának humanitárius krízisére, a férfiak és nők millióinak tragikus sorsa naponta kérdéseket intéz a nemzetközi közösséghez. A közömbösség és a hallgatás bűnrészességhez vezet, ha ebben a helyzetben csupán nézői, tanúi vagyunk annak a pusztító halálnak, amelyet napjainkban a tengerbe fulladás, a nélkülözés, az erőszak és a sok hajótörés okoz.
A pápa az úgynevezett „gazdasági menekülteket” is védelmébe veszi, megsegítésüket is fontosnak tartja: „A migránsok a fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek, olyan életet, amely mentes a szegénységtől, éhségtől, kizsákmányolástól, a föld gazdasági és egyéb forrásainak igazságtalan elosztásától, hiszen ezek mindenkit egyformán megilletnek.” A tisztességes jólét megteremtésének vágyában nincs semmi rossz – hangoztatja Ferenc pápa, hozzátéve, hogy akinek ez végül megadatik, annak persze kötelessége, hogy mindezt megossza a szeretteivel is.
Jelen pillanatban a migráció nagyon ránehezedik az emberiségre, amelyben egyáltalán nem másodlagos kérdés az identitás. A kivándorló ugyanis arra kényszerül, hogy megváltoztassa saját személyének néhány meghatározó tulajdonságát, ugyanakkor anélkül, hogy ezt maga is akarná, változtatásra kényszeríti azokat is, akik befogadják. A migránsok jelenléte valóban komoly kihívás minden befogadó társadalom számára.
A migrációval a társadalmak könnyen új és kiszámíthatatlanná váló tényekkel szembesülnek, ha e változásokat nem tudják megfelelő módon közvetíteni, kezelni és szabályozni.
Hogyan lehet elérni, hogy az integráció kölcsönös gazdagodást jelentsen, a társadalmak számára pozitív utakat tárjon fel és mind e mellett megelőzze még a diszkrimináció, a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus, az idegengyűlölet veszélyeit is? – teszi fel a kérdést a pápa. Majd arra figyelmeztet: a bibliai kinyilatkoztatás az idegenek befogadására bátorít, és bátorítását azzal támasztja alá, hogy a befogadással feltárul az Istenhez vezető kapu és „a másik ember arcán felfedezhetjük Jézus Krisztus arcvonásait”.
Már eddig is nagyon sok intézmény, egyesület, mozgalom, elkötelezett csoport, egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi létesítmény csodálta meg és tapasztalta meg a találkozás, az egymással folytatott párbeszéd és tapasztalatcsere, a szolidaritás ünnepi örömét. A személyes és jó kapcsolatok ápolása, az előítéletek és félelmek legyőzésének képessége és készsége a találkozás kultúrájának lényeges kellékei. Ezek által nem csak arra leszünk képesek, hogy adjunk, hanem arra is, hogy másoktól kapjunk.
E távlatban az is fontos, hogy a migránsokra ne csak a törvényesség vagy a törvénytelenség szempontjából nézzünk, hanem mindenekelőtt olyan személyeket lássunk bennük, akik – tiszteletben tartva emberi méltóságukat – hozzájárulhatnak mindannyiunk jólétéhez és fejlődéséhez, különösen, ha felelős kötelezettséget is vállalnak befogadóik iránt, elismerik és tiszteletben tartják a befogadó ország anyagi és szellemi örökségét, miközben megtartják annak törvényeit és együtt viselik terheit.
A pápa megfogalmazása szerint „sürgető szükség” van arra, hogy korrekt módon tájékoztassák a közvéleményt; „azért is, hogy megelőzzék a megalapozatlan félelmeket és spekulációkat a migránsok kárára”.
