30 évet ült börtönben, szabadulva Krisztust hirdeti
Képgaléria
„Szeretem Istent szolgálni, mert szeretem Őt! Az Ő akaratát keresem! Kegyelemből élek, de abból jól! Minden tekintetben, de legfőképpen lelkiekben. Nem érdemeltem meg, az Úr könyörült rajtam. Jövő hónapban nősülök, egy élő hitű baptista lány lesz a párom, akivel hisszük, hogy Isten adott bennünket egymásnak. Járok mindenfelé, felekezetektől függetlenül hirdetem Jézus szabadító erejét. Múltkor például katolikusoknál voltam, majd metodistáknál Nyíregyházán, az aszódi javító-nevelő intézetben, meg a váci, tiszalöki, miskolci börtönben. Jártam Erdélyben is, Szatmárnémetiben, megyek, ahová csak hívnak. Most pedig reformátusoknál vagyok.” – kezdi bemutatkozását az egykori elítélt a Kecskeméti Református Egyházközség Gyülekezeti Központjában szerda este.
Családjáról egyebek mellett így beszélt: „Elég kaotikus a közeli rokonságom, ami az alkoholt illeti, meg talán a drogot is, meg az éjszakai életet, a paráznaságot, több házasságot, meg mindent… Nem törvénykezően mondom ezt, mert ha valaki ennek mélyén volt, hát én aztán tényleg ott voltam. Egyik unokatestvérem meglátogatott a börtönben. Beszéltem neki Istenről, de ő csak a fejét ingatta. Úgy gondolta, olyan ez, mint valami nátha, hogy majd kiheverem, de hál’ Istennek most már 21 éve nem hevertem ki. Ő pedig meghalt, mert nagyon ivott. Vagy négy évvel később hazakerültem, kaptam egy kis kimenőt. Nagyon megsirattam a temetőben. Álltam egyedül a sírjánál, és kérdeztem Istent: vajon hol van az én kedves rokonom. Amint kimondtam ezt, megszólalt zsebemben a telefon, felvettem, és ezt az éneket hallottam belőle: „Eljöttél szívem pásztora, megkerestél. Eljöttél szívem pásztora, hazavittél.”…
„…Vannak imák, melyek meghallgatására vár az ember húsz évig, és olyanok is, amikről itt e földön soha nem derül ki semmi. Csak halálunk után odafent értjük meg, mi miért történt korábban velünk, vagy miért nem. Nekem is volt egy imameghallgatásom. A börtönben ment az istentisztelet. A lelkész zsebében pihent a telefonja. Megfogta, mert úgy gondolta: Lajos odavan néhány napra, most megy az alkalom, megy az éneklés, benyomom neki az éneket, hadd hallja. Amikor kicsöngött a telefonom, a vonal másik végén az énekhanggal, éppen akkor hagytam abba az imádságot a sírkőnél. Éppen akkor… „Eljöttél szívem pásztora, megkerestél. Eljöttél szívem pásztora, hazavittél.” Ennyire tud Isten az emberről.”…
„…Jézust imádságban bárki felkeresheti. Ha nem így lenne, most nem itt, hanem valamelyik talponállóban lennék, vagy az előzetesben ülnék megint. Várnám, hogy a következő húzásomnak mi lenne a rossz gyümölcse. Istennek hála ez nem így van! Az Úr egész mást gondolt felőlem, mert neki minden ember számára van jó terve. …Egy olyan megüszkösödött sors, mint az enyém, talán jó példa lehet arra, hogy nincs olyan élet, amit ne lehetne renoválni, újjáteremteni. A Szentírás azt mondja: aki Krisztusban van, az új teremtés. Ami régi volt, elmúlt, íme, új jött létre.”…
Az Úr bizonyossága: „… Mondhatja a világ, hogy nem. Ha Lázár kijött a sírból, mondhatják neki: te halott vagy. Attól ő még él. Meg amikor a sánta bemegy a templomba, és ott ugrabugrált, mint a szöcske, mert Isten meggyógyította, mondhattak bármit az emberek, mert ott volt a bizonyíték. …És amikor a cégéres bűnöző arról beszél, hogy Isten hegyén nem pusztít senki; nem kell félteni a slusszkulcsot meg a pénztárcát, hanem beállt Isten sorába, és valaki a közvetlen környezetéből azt látja, hogy ez nem csupán beszéd, akkor mondja: hatalmas Isten lakozik a világ felett, akinek valóban az a célja, hogy átformálja, megtisztítsa a tévelygő, elbukott embert. „…
„…Pál apostol nem győzte elmondani, hogyan találkozott az Úr Jézus Krisztussal a damaszkuszi úton. Nem nagyröptű tanításokat prédikált az emberek előtt, hanem elmondta, mit tett vele az Úr, hogyan találkozott Istennel.”…
A bizonyságtételről: „… Meggyőződésem, hogy a személyes bizonyságtétel nagyon fontos. Te mondd el, mi történt veled. Vannak szép álarcok, de amikor egy-egy beszélgetésnél ezek lekerülnek, nagyon komoly mélységek kerülnek elő a szívből.”…
„…Én látványosan messzire kerültem Istentől, pedig gyermekkoromban a szüleim próbáltak mindent megadni nekem, hogy a világ szerinti úgymond normális úton haladjak. Mégis rossz társaságba keveredtem; szó esett betörésről és mindenféle hamisságokról. 17 évesen már bűnöző voltam. …Az én megromlott természetem két kézzel ragaszkodott a bűnhöz. Egyik gaztett a másik után, és az örvény vitt magával. Ráéreztem a pénz ízére. …Nem a pénzzel van gond, hanem a pénz szerelmével, amikor abba bolondulunk bele. Sosincs belőle elég. Amikor sok van, még több kell. …Nem hisznek Istenben az emberek, de mennek lottót venni. Tudják, hogy vajmi kevés esély az ötös találatra, mégis megveszik. Abban hisznek, az élő Istenben nem.”…
A bűnről: „… A bűnnek kényszerítő ereje van. A sátán országa nem az örömre, szeretetre, a világosságra, hanem a félelemre épül. Övé a félelem országa. …Akinek sok van, az félti, habár akinek a szívében van sok, az jó, mert azt nem kell őrizni. …Isten országa nem a pénzre, hanem Krisztusra épül. Isten maga a szeretet. Ő szereti az embert, csak a bűnt gyűlöli.”…
„Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten Bárányát.”…
Sok más egyébről is beszélt Boros Lajos az este folyamán. Ha mindet egytől egyig megírnám, azt hiszem, megtöltene egy könyvet…
Szöveg és képek: Tódor Norbert
VIDEÓ:
Börtön után szabadon – Boros Lajos a Kecskeméti Baptista Gyülekezet imaházában
https://www.youtube.com/watch?v=nnLb8OIZj_Q
