A Saul fia megnyerte az Oscart
Akkorát ugrottunk, hogy majdnem felborult a monitor. Elhangzott, amit annyira hallani akartunk: The Oscar goes to The Son of Saul, majd a 39 éves Nemes Jeles Lászlóra kúszott a kamera, amint épp lépdel a pódium felé. A körömrágásnak vége: a Saul fia Oscar-díjat nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Akadozott Nemes Jeles hangja kicsit a meghatottságtól, mikor elmondta a köszönőbeszédét, de ezen nem is lehet csodálkozni. \"Köszönöm a filmakadémiának ezt a hihetetlen elismerést. Köszönöm a Sony Pictures Classicsnek, Tom Bernardnak és Michael Barkernek, hogy támogattak minket. Köszönöm Magyarországnak, hogy finanszírozta a filmet. Ezt a díjat a főszereplőmnek, Röhrig Gézának ajánlom, és a hihetetlen stábnak, akik akkor is hittek ebben a filmben, amikor senki más.
\"Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely segít, hogy emberek maradjunk, erről a reményről szól ez a film.\"
Kilencszer jutott be eddig magyar nagyjátékfilm az Oscar-gálára, a Mephisto 1982-es győzelme után harmincnégy évet kellett várnunk, hogy ismét egy magyar alkotást hozzon ki a legjobbnak az amerikai filmakadémia. A Saul fia azzal, hogy a legfontosabb filmes díjkiosztón is győzedelmeskedni tudott, elképesztő diadalútja végére tett pontot. Ha ez futball lenne, akkor azt mondanánk: a világbajnokságon a döntőig menetelő magyar válogatott az utolsó és legfontosabb meccsén sem bizonytalanodott el, és megnyerte a tornát.
Talán ezzel a hasonlattal érzékeltethető a legtisztábban, mekkora nagy csodában is van részük most a Saul fia alkotóinak, és hogy ez mekkora büszkeség Magyarország számára.
Mennyire volt ez sima győzelem?
Az utóbbi hónapok hírei alapján akár azt is gondolhatta, hogy a díjhalmozó Saul fia az Oscart is könnyedén behúzza majd, nincs is itt miért izgulni. Valójában az idegen nyelvű filmek kategóriája mindig is kiszámíthatatlan volt, illetve bár a Saul fia tényleg a kategória éllovasa volt, de pont ezért lett volna keserves érzés esélyesként elbukni.
Ha pedig nem hónapokat, hanem éveket megy vissza az időben, akkor láthatja csak igazán, hogy milyen rögös út vezetett az Oscarig, mennyi kitartásra, munkára, türelemre és persze szerencsére volt ahhoz szükség, hogy először elhangozhassék: „Ez a film akár még az Oscarra is esélyes lehet.”
Gyötrelmes kezdetek
Nemes Jeles László Tarr Béla 2007-ben bemutatott A london férfi című filmjén dolgozott másodasszisztensként, a forgatáson olvasta el a Hangok hamu alatt című könyvet, amely az auschwitz-birkenaui Sonderkommando tagjainak emlékiratait tartalmazta. 2010-ben egy budapesti kávézóban árulta el Clara Royer irodalomtudósnak, barátjának és forgatókönyvíró társának, hogy új gondolja, van egy ötlete az első nagyjátékfilmjéhez. A kávé mellett így foglalta össze a film történetét: „egy emberről szól, aki egy Sonderkommandóban dolgozik, és felismervén a fiát a halottak között eldönti, hogy eltemeti”.
A film történetváza tehát 2010-ben már biztosan megvolt, ehhez képest öt hosszú év kellett ahhoz, hogy a Saul fia elkészüljön. Kezdetben senki nem hitt a tervben: minden létező produkciós cégtől elhajtották őket, Németországban és Izraelben sem találtak partnert, még koproducer sem akart senki lenni, akinek pedig csak annyi feladata lett volna, hogy az adott országban beadja a pályázatot. Végül egyedül a Magyar Nemzeti Filmalap látott fantáziát a Saul fiá-ban.
Jó lesz nekünk ez a Röhrig
Eredetileg Pascal Greggoryt nézték ki Saul szerepére, de a francia színész másfél évig nem válaszolt a megkeresésükre. Aztán Alekszej German filmjeiből ismert Merab Ninidze grúz színészt akarta megszerezni Nemes Jeles, és Röhrig Géza egy kisebb szerepben tűnt volna fel. A grúz színész nem akart összejönni, Röhrig viszont végig ott volt, és a szereplőválogatásokon gyakran ő formálta meg Sault. Egyik nap aztán rádöbbent Zabezsinszkij Éva casting director, hogy nekik tulajdonképpen már megvan az ideális Sauljuk.
„Mélység, konokság, rögeszme, nyerseség, ösztönösség” – fejtette ki Nemes Jeles László az egyik Origo Filmklubnak adottinterjújában Saul fő vonásait, majd hozzátette, hogy ezek a tulajdonságok Röhrigben is megvannak, így nem kellett eljátszania őket, csak picit az arányokon igazítani.
A hosszú várakozásnak volt azért egy pozitív oldala is, volt idejük átbeszélni a filmet, így a forgatásnak már egy kiérlelt koncepcióval vágtak neki. Nemes Jeles László mégis bepánikolt az első forgatási napon: nem reggelizett előtte, aztán bezárkózott egy konténerbe, és aludt vagy húsz percet. Azt gondolta, hogy ezt nem fogja fizikailag bírni.
Erdély Mátyás operatőr beszámolója alapján elég jól bírta a forgatást Nemes. Hatalmas energiákat adott a stábnak, hogy a rendező egy határozott és erős koncepcióval jelent meg a forgatáson. Az első nap első snittje egy asztalra csapással ért fel, onnantól kezdve pedig mindenki hitt benne, hogy itt egy rendkívüli dolog készülődik.
A forma ismét megrendítővé tette a témát
Nemes Jelesék szakítottak a holokausztfilmek hagyományos ábrázolásmódjával: a Saul közeléből soha el nem távolodó nézőpont és az elmosódott hátterek használatával nagyon sokat bíztak a nézők képzelőerejére. A rendező azt akarta elérni, hogy az emberek fejében szülessen meg a borzalom érzése. Az újszerű formai megvalósítással ismét arcot akart a holokausztnak, amely szerinte absztrakcióvá vált az utóbbi időkben.
A filmbolondok először 2015 áprilisában kapták fel a fejüket, amikor kihirdették, hogy első film létére a cannes-i fesztivál versenyprogramjában kapott helyet a Saul fia. Ez merőben szokatlan bánásmód volt, az első filmes rendezőket ugyanis csak a kisebb presztízsű, Un Certain Regard elnevezésű szekcióba szokták meghívni.
A film cannes-i világpremierjén aztán bebizonyította a Saul fia, hogy helye volt a versenyprogramban: a siker minden képzeletet felülmúlt, a díszbemutató közönsége hat percen át ujjongva tapsolt, Nemes Jeles első nagyjátékfilmje végül a fesztivál második legrangosabb elismerésével, a zsűri nagydíjával tért haza, amelyről többek között Jake Gyllenhaal, Guillermo del Toro és a Coen testvérek döntöttek.
Ez már önmagában hatalmas teljesítmény volt, de most már azt is látjuk, hogy Cannes-nal nem sikerei csúcsára ért fel a film, hanem egy hosszú diadalútra lépett rá, amely csak most, az Oscarral tetőzött.
Cannes csak a kezdet volt
Az elmúlt szűk egy évben megvolt a veszélye annak, hogy a ragyogó kezdet után a Saul fiá-ból idő előtt kifogy a lendület. A cannes-i sikerekkel párhuzamosan már nagyon korán elkezdték Oscar-esélyesként emlegetni.
Szerencsére a film mögött ott állt az Oscar-specialistának számító Sony Pictures Classics profi csapata, illetve a Saul fiaminden egyes új fesztiválszereplésével új rajongókat szerzett magának, mindig lehetett újabb és újabb lelkendező véleményeket olvasni róla. A szeptemberben megrendezett Telluride fesztiválon tartották a Saul fia amerikai premierjét, ahol díjakat nem osztanak, de az újságírók a fesztivál legjobb filmjének választották meg Nemes Jeles alkotását.
Az őszi díjszezon beindulásával és az év végének közeledtével egyre gyakrabban számolhattunk be arról, hogy a Saul fia egy újabb elismeréssel gazdagodott, illetve hogy egy újabb mérvadó szaklap szerepeltette az év végi toplistájában – a Guardian egyenesen 2015 legjobb filmjének választotta meg a Saul fiá-t. Az Oscar-díj félve kiejtett álomból realitássá vált: már a Golden Globe-ot is úgy nyerte meg a film, hogy kategóriája fő esélyese volt.
Nem szálltak el a sikerektől
A sikerszériáért Nemes Jeles László és Röhrig Géza is alaposan megdolgozott: szorgalmasan turnéztak a filmmel szerte a világban, hotelszobából hotelszobába költöztek, közönségtalálkozókon vettek részt, futószalagon gyártották velük az interjúkat.
Jó volt látni, hogy hiába láthattuk őket rendszeresen közös fényképeken sztárokkal, például Alicia Vikanderrel, hiábaáradozott a filmről negyedórán át Harrison Ford, hiába nevezte lenyűgözőnek a Saul fiá-t Cate Blanchett, és hiába elegyedett szóba Sylvester Stallonéval Röhrig, a rendező és a színész sem szállt el magától, megmaradtak természetesnek, és visszafogottan, humorral reagáltak az elképesztő sikerre.
Az Oscaron a Mustang című francia-török film volt alegveszélyesebb ellenfél, félő volt, hogy a Saul fia hiába győzte le eddig a vetélytársát az összes olyan díjkiosztón, ahol együtt indultak, az Akadémia tagsága mégis a könnyedebben befogadható, szabályosabb, a muszlim nők elnyomásának aktuális témáját feszegető Mustang mellé áll majd. Szerencsére nem így történt. És bár a kolumbiai A kígyó ölelése, a jordániaiTheeb és a dán Egy háború is erőteljes, figyelemre méltó alkotások, az Oscart Nemes Jeles László kezébe adták.
A világ tetején magyarok ülnek
Az elnyert Oscar-díj most már tényleg a világ tetejére röpítette aSaul fia alkotóit. Nemes Jeles és stábja mindent elért, amit csak egy film készítői a legvadabb álmaikban célul kitűzhetnek maguk elé. Fesztiválgyőzelmek, a közönség elérése itthon és szerte a világban, berobbanás Hollywoodba, és most ez a szép aranyszobor.
És miközben végigjárták ezt a diadalutat, nekünk nézőknek is sok felejthetetlen élményt és örömet okoztak. Ott van ugye a film maga, ami rendkívüli módon kavarja fel az embert. Aztán ne feledkezzünk el a drukkolás öröméről sem: végre volt egy magyar film, amely nemcsak hogy kilépett a nemzetközi porondra, de még ott is a legjobbnak bizonyult. Most aztán dagadhat a büszkeségtől a mellünk: a Saul fia világbajnokot csinált Magyarországból.
