Nagyszombati adomány ebéd Fejes Ferencnétől

Fejes Ferencné ünnepi adomány ebédjét fogyasztották a kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központ gondozottai Nagyszombaton az Egressy utcai népkonyha ebédlőjében. Zöldséges raguleves főtt az udvari bográcsban. És ez még korántsem minden! Futotta még diós tésztára, sőt még egy-egy szelet süteményre is. Ami pedig a mellékelt fényképeken ugyancsak jól látható: az adományozó és a népkonyha munkatársai igazán nem „sajnálták” az ételt a rászorulóktól; tele tállal, tányérral foglalhatott helyet a közel 130 gondozott. (Fotók: Farkas Pál)

A Nagyszombatról:

Nagyszombat a húsvétot megelőző nap. Ekkor a katolikus egyház papsága a hívekkel együtt Krisztus sírjánál elmélkedik az Úr szenvedéséről és haláláról. Az oltárt ezen a napon minden felszerelésétől megfosztják. Nem tartanak szentmisét sem.

Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. A katolikus liturgia szerint este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel, a tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak, ezt követi a keresztvíz-szentelés.

A jeruzsálemi Szent Sír templomban minden év nagyszombatján éjfélkor megismétlődik a Szent Láng szertartása.

Régente az új tűz, amellyel a keresztények a húsvéti ételeiket főzték, a nagyszombati, megszentelt tűz parazsától vagy szenétől lobbant lángra. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. Hét olvasmány van, majd a prédikáció után tizenkét egyetemes könyörgés. Ebben a világ embereiért és vezetőiért, valamint a papságért könyörögnek. Az áldoztatás után a pap - az asszisztencia vezetésével - elindul egy körmenetre. A visszaérkezés után áldást mond, és elbocsátja a híveket. A következő mise általában éjfélkor kezdődik, de egyes egyházközségekben hajnalkor. Ez már Jézus feltámadását jelzi, ez a vigília-mise.

A Biblia így írja le Jézus feltámadását:

„Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” (Mk 16, 1-8)

Kövessen minket a Facebookon is!