Ha a Fiú megszabadít titeket… – Kecskeméti kékkeresztesek Dömösön
Képgaléria
Pintérné Kóczó Zsófia, a misszió munkatársa igehirdetésében Pál apostol thesszalonikaiakhoz írott első levelét idézte: „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thessz 5,9-11).
Jézus Krisztus várása egyénileg és közösségileg is lelki élményt ad mindennapjainkban – kezdte prédikációját a lelkésznő. Emberi életeket megújító ereje van ugyanis a Krisztus-hitnek; hogy azonos meggyőződéssel élünk, és így segítjük egymást. Ugyanis más életszemlélet származik Isten Igéjéből. Isten Krisztusban nem haragszik ránk, épp ellenkezőleg: megbocsát. Ez kell, hogy meghatározza másokhoz való viszonyulásunkat is. Jézus Krisztus kész volt meghalni a mi bűneink miatt, hogy cserébe a megbocsátás ajándékában részesüljünk. Nem haragra rendeltettünk tehát, hanem szeretetre. Mert az Isten szeretet; nem akar haragot tartani. Mi is ebben az üzenetben erősödhetünk lelkileg és ezzel fordulhatunk mások felé. „Keskeny úton” járó életünk mások számára követendő példa lehet, általa mások is elfogadhatják Jézus Krisztust, az ő feltétlen szeretetét, a keresztény hitet. Az Atya Krisztusban és általa szól mihozzánk. Vele naponta kapunk útitársat magunk mellé. És nem csak társat, közösséget is ajándékoz számunkra, mely őhozzá tartozik: az ő teste. Krisztussal tehát semmi mással össze nem hasonlítható vigasztalást és erőt kapunk egyszerre, ugyanis az emberi szó, meg igyekezet önmagában kevés lehet. Nekünk tehát többre van szükségünk – és lehetőségünk is.
Így szól a Heidelbergi Káté első kérdés-felelete: „Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított. Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia. Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.”
Épít bennünket az Úr és nekünk is építeni kell egymást, segítő szeretettel – summázta prédikációját Pintérné Kóczó Zsófia, a Magyar Kékkereszt Egyesület református kötődésű, ökumenikus iszákosmentő misszió munkatársa. Végül feltette a kérdést: el tudjuk fogadni Isten vigasztalását? Örülünk neki? Mindenkinek magának kell eldöntenie...
Az alkalom második felében kékkereszt-jelvény átadására került sor. Hodánics Tamás, a Kecskeméti Kékkereszt Csoport lelkész vezetője fél év „próbaidő” után méltónak bizonyult a jelvény viselésére, melyet úgy érdemelt ki, hogy az egyesületbe jelentkezése óta eltelt fél esztendőben egyáltalán nem fogyasztott alkoholtartalmú italt.
Korsós István, a Magyar Kékkereszt Egyesület leköszönő elnöke kiemelte: 2003. augusztusa óta Hodánics Tamás az első lelkész, aki – nem alkoholbeteg lévén – szolidaritásból elhatározta, hogy közösséget vállal minden szabadulni vágyó embertársával, és egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, valamint nem is kínál másoknak ilyen italokat – még otthonában sem.
Korsós István köszöntőjét követően négy kecskeméti kékkeresztes tett bizonyságot szabadulásáról, mondta el Krisztus-élményét hitmélyítő célzattal a „még úton lévő” alkoholbetegeknek, és okulásul a többi – már absztinens – résztvevőnek.
Az alkalom végén Vargáné dr. Dobos Judit, a Kecskeméti Kékkereszt Csoport vezetője az utógondozó közösségek nevében megköszönte Korsós István sokéves lelkipásztori missziói munkáját – életére Isten áldását kívánva tolmácsolta mindenki jókívánságát.
A program további részében kötetlenül barátkoztak, beszélgettek egymással absztinens és szabadulni vágyó, segítségre szoruló szenvedélybetegek – gyönyörködve a Dunakanyar szépségeiben.
Háttér:
A Kecskeméti Kékkereszt Csoport tagjai zömében olyan absztinens alkoholbetegek, akik hittel vallják, hogy Isten szabadító ereje által menekültek meg káros szenvedélyük rabságából. Többségében a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi alkohológiai szakintézetében „szabadultak”. Absztinenciájuk folyamatos fenntartása érdekében hozták létre a kecskeméti csoportot immáron 18 esztendeje, melyhez az évek során egyre többen csatlakoztak. Közösségük jelenleg közel hatvan főt számlál. Missziói alkalmaikat minden szerdán 18 órai kezdettel a Kecskeméti Református Egyházközség Kálvin téri Gyülekezeti Központjában tartják. Bárki csatlakozhat hozzájuk: szabadulni vágyó alkoholbetegek és segítő önkéntesek egyaránt. Mindenkit szeretettel várnak.
Bővebb információ: www.kekkereszt.org, www.kkcs.hu
