Szabó Antal a Miatyánkról – Előadás a Wojtyla Házban
Képgaléria
Máté Evangéliuma így idézi Jézus szavait az imádkozásról:
„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6,5-14)
A Miatyánk szerkezetileg hét kérés köré épül fel, amelyekben a hívő a Mennyei Atyához fordul. Az első három Isten jogainak és hatalmának a világban való megjelenéséért, érvényesüléséért fohászkodik (\"szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod\"), a másik négy pedig az ember legfontosabb szükségleteit adja elő (\"mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg vétkeinket,... ne vigy minket a kísértésbe... szabadíts meg a gonosztól\").
Miért kell nekünk imádkozni? – tette fel a kérdést hallgatóságának Szabó Antal. Hogy Isten előtt nyilvánvalóvá tegyük vele kapcsolatos szándékunkat; őt válasszuk vagy a „széles utat”, amelyen az emberek döntő többsége jár, mert a világot szereti, nem az Atyát. Ő pedig János apostol szavaival megüzente nekünk:
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1János 2,15-17).
Egyedül Krisztus volt, aki emberi testbe bújva megmutatta, milyen valójában Isten. Az első emberpár óta mindenki bűnben fogan, abban is él. A bűn teljesen eltorzítja jellemünket, ez elválaszt minket Istentől; vagyis a bűn fogságában vagyunk, függünk tőle, meg vagyunk tőle kötözve. Egyedül Krisztus tudja rólunk levenni a bűn bilincsét; Krisztusban van tehát a szabadulás. Aki elfogadja az ő szabadítását, általa újra hasonlatossá lesz az Atyához, vele istenarcú lesz. Emberi eszközökkel tehát nincs szabadulás, csakis Krisztus által – hangoztatta összegzésül a gyártulajdonos.
