TOULOUSE-LAUTREC ÉLETE
Az augusztus 16-24. között tartó Hírös Hét Fesztiválon a Porta Egyesület igazi ínyencséggel szolgál a művészet rajongóinak, hiszen a francia klasszikus, Henri Toulouse-Lautrec: Cirkusz című litográfiasorozatát hozza el Kecskemétre. A Toulouse-Lautrec kiállítás a Porta Egyesület dísztermében (Kossuth tér 5.) kap helyet. A tárlat megnyitója augusztus 19-én 18 órakor lesz, majd augusztus 19-től szeptember 2-ig tart nyitva. Az 1000 Ft-os belépődíj felét jótékony célra fordítjuk. Augusztus 19-ig pedig Toulouse-Lautrec cikksorozattal kedveskedünk olvasóinknak, melyből talán majd a végén összeáll a kép, hogy miért is érdemes meglátogatni a Porta Egyesület kiállítását. Mostani cikkünkben a művész életét mutatjuk be röviden.
Grófi családból származott, Alphonse de Toulouse-Lautrec Monfa gróf és Adele Tapié de Céleyran grófnő első gyermekeként. Öccse csecsemőkorában meghalt. 14 és 15 éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, ezután megállt a növésben, nyomorék maradt. Apja, miután megtudta, hogy fia nem lesz képes vele vadászni, lovagolni és más férfias játékokat űzni, többé szinte tudomást sem vett róla. Anyja viszont végig a betegágyánál állt: ekkor alakult ki közöttük a festőt egész életén végigkísérő mély szeretet. Gyermekkorától szeretett rajzolni, ezért a szülei tanárt fogadtak mellé. Betegsége idején is rajzolással töltötte az időt, főleg lovas jeleneteket ábrázolt.
Érettségi után nem tanult tovább, hanem 1882-ben beiratkozott Léon Bonnat festő műhelyébe, ahol elsősorban a rajztechnikáját javította. Egy év múlva átment a szintén akadémikus Fernand Cormon műtermébe, itt ismerkedett meg van Gogh-gal, Emile Bernarddal és más fiatal festőkkel. Fokozatosan kezdtek túllépni a hagyományos stíluson: kezdetben az impresszionizmus felé haladtak, majd modernebb irányzatokat választottak. 1884-ben elhagyta szülei házát és átköltözött a Montmartre-ra, abba a házba, ahol példaképe, Edgar Degas is lakott. 1891-ben Pierre Bonnard tanácsára megismerkedett a litográfia technikájával, és elkészítette egyik leghíresebb plakátját, A La Goulue-t. Ezzel belépett az alkotói érettség korszakába, a gyűjtők és kiadók által igen kedvelt festővé vált, s a kritika is meleg fogadtatásban részesítette.
1896 elején a párizsi Manzi-Moyant Galéria nagy kiállítást rendezett képeiből. De a tíz éven át tartó éjszakázás, egészségtelen életmód nem maradt következmények nélkül. Egyre gyakrabban panaszkodott általános gyengeségre. 1898-ban egész télen át krónikus alkoholmérgezésben szenvedett, hallucinációi voltak. Végül elszánta magát az elvonókúrára, amely 1899 márciusától egy évig tartott. Mikor úgy gondolta, meggyógyult, Le Havre-ba költözött. Ekkor készült képei sötétebbek, melankolikusabbak. Visszatért Párizsba, és újra elkezdett inni. Paralitikus rohamot kapott, részben lebénult. Édesanyjához vitette magát a malroméi birtokra, itt halt meg 1901. szeptember 9-én, harminchét éves korában.
