Újabb régészeti adatok Kecskemét 16-18. századi történetéhez – Wilhelm Gábor előadása a Wojtyla Házban
Képgaléria
Wilhelm Gábor kifejtette: a közelmúltban három helyszínen fogtak jelentősebb építkezési munkálatokba Kecskemét történelmi városmagjának területén. A Nagykőrösi utcában két telken, illetve a Bercsényi utcában. E helyeken – az építkezés megkezdése előtt – régészeti feltárásokat végzett a Kecskeméti Katona József Múzeum három munkatársa: Kovacsóczy Bernadett, Patyi Eszter és Varga Máté.
Kecskemét városmagja az évszázadok alatt gyakorlatilag ugyanarra a földrajzi helyre esik, ami rengeteg viszontagságot élt meg az idők során; például számtalanszor keletkezett igen komoly tűzkár, aztán újra és újra visszatelepültek ide az emberek. Mindez azt feltételezi, hogy óriási mennyiségű történelmi emléket rejtenek az alattunk lévő talajrétegek. Az elmúlt 6-700 esztendőben komoly átépítések zajlottak ezen a területen, és annak nyoma is bőven megtalálható, hogy több alkalommal leégett az egész város.
Kecskemét település létét az Árpád-kortól származtatják, fennmaradt írásos emlékek szerint 1353-ban említik először. Mezővárosként 1368 óta jegyzik. A középkorban nagy pusztásodás jött itt létre, és a korábbi leletanyagokból úgy tűnik, Kecskemét helyén – a maihoz hasonló elszívó hatás következtében – egy nagyobb települést alapítottak, amely királyi birtok lett, ami rengeteg előnnyel járt. Kevesebbet kellett adózni, sokkal könnyebben tudtak vásározni, gyakorlatilag kivételezett pozíciót kapott Kecskemét. Buda és Szeged között félúton komoly regionális központtá nőtte ki magát a település. 1439-től főúri kézbe került Kecskemét, mely egészen 1834-ig tartott.
Az igazi gazdasági fellendülés a 15-16. században következik be egy „nemzetközi trend” keretében. Nyugat-Európában beindult az iparosodás, a céhek helyett manufaktúrák jöttek létre, melyet intenzív tőkefelhalmozás kísért, ami által komoly felvevőpiac alakult ki. Helyben főleg élőállat-kereskedelemmel foglalkoztak, ami idővel óriási méreteket öltött. Hazánkban a szarvasmarhának olyan fajtáját tenyésztették ki, mely sokkal jobb minőségű húst adott, mint nyugat-európai társaik. A marhatartásnak több központja alakult ki, nagyságrendi sorrendben: Debrecen, Kecskemét, Maros-mente, Körös-mente és Nagyvárad. A magyar mezővárosok látták el Nyugat-Európát hússal. Kecskemét 1463-ban vásártartó jogot szerzett, mely óriási gazdasági fellendülést eredményezett, hiszen vásárt csak nagyon kevés helyen lehetett tartani, szigorúan királyi engedéllyel. Kecskeméten évente három vásártartó nap volt egy-egy szent nevéhez kötve: tavasszal, nyáron és ősszel. Innen vitték „exportra” a marhákat az állattartó, illetve (elsősorban) kereskedő tőzsérek. Az állatokat több száz, akár ezer kilométeren át hajtották – marhahajtó utakon, hajtók (hajdúk) segítségével – nyugat-európai országokba. Fő felvevőközpontjuk Bécs volt, de jutott az állatokból Nürnbergbe, Augsburgba, Velencébe is. A tőzsérek akár 4-500 ezer marhát is eladtak egy-egy alkalommal külföldön. Ezek ellenértéke mind visszaáramlott az országba nyugaton előállított posztók, szövetek, kések, bárdok, fejszék és természetesen készpénz formájában. A kereskedelemből meggazdagodott tőzsérek jelentős része Kecskeméten telepedett le, akik rendkívüli mértékben felvirágoztatták a várost az 1500-1600-as években. Olyannyira, hogy Kecskemét a „semmiből” megközelítette Buda és Szeged szintjét.
E virágzó korszak tárgyi emlékeit lelték meg a Katona József Múzeum régészei, amikor ásatásokat folytattak a három belvárosi helyszínen. Találtak tárológödröket, bennük kerámia edényeket, vaskéseket, korsókat, fazekakat, és ami talán a legkiemelkedőbb: négy kutat – erdélyi faanyagból, mely részben szinte épen maradt fenn. A Centrum Áruházzal szembeni telek mélyéből előkerült egy céhkorsó maradványa is, mely hordót ábrázolt – azonban sajnos évszámot nem találtak rajta. Tehát alighanem kádárcéh telephelye volt a Nagykőrösi utca 8. szám alatti ingatlan valamikor a 15-17. században.
Hasonlóan gazdag leletanyagra bukkantak a Bercsényi utcában: kút, cserépedények, pipák az 1600-1700-as évek fordulójáról.
A leleteket később a Katona József Múzeumban is kiállítják.
