Pénteki ebéd Csorba Csabától – Gál József atyával
Képgaléria
Molnár Zoltán röviden összefoglalta a gondozottak részvételével megtartott délelőtti énekórán elhangzottakat; vagyis említést tett a fatimai jelenések történetéről, melyek közül az első 1917. május 13-án történt a portugáliai Fátima kisváros melletti Cova da Iria nevű helységben. Ekkor két kislány és egy fiúcska nyájat őrzött ott: Lúcia de Jesus dos Santos 10 éves, unokaöccse, Francisco Marto 9 éves, valamint unokahúga, Jacinta Marto 7 éves kisgyermek. A déli rózsafüzér-imádságot kővetően egy házikót építettek a közelükben talált kövekből. Ekkor hirtelen sugárzó fény támadt, melyet villámnak néztek. Ijedtükben haza akartak menni, de nem sokkal utána még egyszer villámlott, ami kissé távolabb ismét megvilágította azt a helyet. Egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna található – egy hölgyet véltek felfedezni, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezeiben rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a pásztorgyerekeknek, hogy imádkozzanak gyakran, és kérte őket: öt egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el Cova da Iriaba. A gyermekek így tettek, és a hölgy – ígéretéhez híven – mind az ötször eljött hozzájuk. E találkozásokat, továbbá az akkor történteket hívja a Katolikus Egyház fatimai jelenéseknek, melyeket máig így tartanak számon.
Gál József káplán atya – névnapjukhoz érvén – említést tett az úgynevezett „fagyosszentek” legendájáról: Pongrác ókeresztény vértanúról (aki Kr. után 304-ben halt meg), Szervác püspökről (384-ben távozott az élők sorából), továbbá Bonifácról (303-ban hunyt el). Egy legenda szerint úgy haltak meg, hogy ruháikat a szegény nélkülözők között szétosztották. És mivel pont azon az éjszakán volt leghidegebb, a nyomorultak, akik megkapták ruháikat, megmenekültek, ők pedig megfagytak. Mindez csak hitrege, de egy értelme bizonyosan van – tette hozzá a káplán: a szegények támogatásának szükségességét hangsúlyozza.
Pünkösd pedig a Szentlélek kiáradásának ünnepe – folytatta Gál atya –, amiről így ír a Biblia:
A Szentlélek kitöltése
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” (Jel 2, 1-13).
