Bozsó János Művésztelep: szenvedélyük az alkotás
Képgaléria
– A tábort 1997. május 10-én nyitottuk meg első alkalommal Kecelen. Azóta tizenkilenc év telt el, és mivel eleinte kétszer volt egy évben, most rendezzük a harmincadikat – idézi a kezdeteket Schindler János, aki az időközben elhunyt Bozsó János kecskeméti tájfestővel közösen álmodta meg az alkotóműhelyt még 1996-ban. Eleinte Kecelen gyűlt össze hat művész: Bozsó János, Seres János, Szappanos István, Walter Gábor, Ambrus Lajos és Mártonfi Benke Márta. Közülük már csak a legutóbbi él. – Tíz stabil tagja van jelenleg a közösségnek, akiket rendszeresen hívunk, a többiek váltják egymást. A teljes létszám tizenhárom-tizenöt fő között szokott alakulni. Ezúttal tizenhárom festőművész tartózkodik Császártöltésen, ahová három éve „költöztünk be”. Kora reggeltől akár késő estig folyhat a munka, ki meddig bírja. A szponzorok többsége keceli, azonban akad köztük kiskunhalasi, bócsai, sőt budapesti is – ad átfogó képet a művésztelep életéről Schindler János, aki a műhely egyik fő mecénása.
Schleif Sándor Újvidékről érkezett. Második alkalommal vesz részt az alkotótábor munkájában. Egyik festőtársa, Kossuth Tivadar ajánlotta személyét. Ennek alapján hívta meg őt Schindler János. Szereti az alföldi sík vidéket – mondja, ugyanis Óbecsén született, ahol „szintén nincsenek hegyek”. – Festményeimen figurális és absztrakt elemek egyaránt felfedezhetők. Szeretem az olyan emberi vonásokat, melyekből sok minden kiolvasható – mutatja be összefoglalóan, mi fogja meg leginkább az emberi élet egy-egy valóságelemében.
Csuta György Békésen lakik, ott is született. Büszkén meséli, hogy a város díszpolgára, Pro Urbe díjjal tüntették ki, a Magyar Kultúra Lovagja, Békés megyei Príma díjas. 1970 óta rendszeresen kiállít itthon és külföldön, a Bozsó Művésztelep visszajáró vendége. Huszonöt éve szervez festő alkotótábort szülővárosában, ahol eddig több mint háromszáz művész fordult meg huszonnégy országból. – Modern tájképeket festek, meg figurális életképeket, például úgynevezett freskótöredékeket. Alföldi ember lévén szeretem a sárga szín különféle árnyalatait. Képeim könnyen felismerhetőek erről. A művészettörténészek ezt „csutasárgaként” emlegetik. Az adott tájat „átírom” sárgába és árnyalataiba. Ezek ugyanis a föld színei – foglalja össze festészetének fő irányait a békési művész. Majd elmondja: sokat alkot biblikus témában. Egyebek közt Krisztus ábrázolásokat fest a mai kor jelenségeinek művészi kifejezésére, mert „az idők változnak ugyan, de Isten örökké velünk van”.
Jurik Pál aradi festő először jár a Bozsó Művésztelepen, Csuta György ajánlotta őt Schindler János figyelmébe. Kedvencei a városi életképek, de nem áll távol tőle a kubista és absztrakt ábrázolásmód sem. – Mindig van nálam szénceruza, vázlatfüzet, ecset, festék és állvány. Ezekből áll az én „szerszámostáskám” – meséli. – Ha jön az ihlet, megállok valahol az út szélén, és előveszem a szénceruzát, ecsetet, aminek persze nem feltétlenül örülnek az arra járó-kelő autósok. (Mosolyog.) Amikor viszont nem „érzek” egy témát, inkább abbahagyom, vagy el sem kezdem, mert „az embernek szeretnie kell, amit fest.”
A művésztelep idei résztvevői:
Alim Adilov (Üzbegisztán),
Bottyán Marianna (Budapest),
Csuta György (Békés),
Gróf Zoltán (Ballószög),
Jurik Pál (Arad),
Kossuth Tivadar (Szatymaz),
Krokker Krisztina (Nagypáli),
Lőrincz Ferenc (Gödöllő),
Palásti Renáta (Dunakeszi),
Pósa Ede (Balatonszemes),
Sáli Róza (Budapest),
Schleif Sándor (Újvidék),
Várkonyi János (Békécsaba)
