Wojtyla népkonyha: az adventisták osztottak ma ebédet
Képgaléria
Árvai Tamás a Biblia egyik legizgalmasabb könyvét – mely, mint mondta a szegényeknek: olyan, akárcsak egy tudományos-fantasztikus regény – hozta el, és idézte ekképpen:
Első látomás Patmosz szigetén
„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába”. Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.”
Megbízatás a könyv megírására
„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”
(Jelenések Könyve 1. fejezet 9-20. vers)
A felolvasott igeszakaszok alapján a lelkész kiemelte: Isten teremtette és irányítja az egész világot. Istennek azonban még a világmindenségnél is fontosabbak vagyunk mi, emberek. Ez hitben járva napi megtapasztalás lehet bárki számára. – Amikor még Pécs volt az otthonom, egyik alkalommal a Tettye völgyében kirándultunk – meséli. – Időközben viharba keveredtünk, végül mégis sikerült felérnünk. A Tettye-szikla tetején hirtelen megpillantottam egy keresztet, rajta a megfeszített Krisztussal. Nagy hatással volt rám – mondta. – Akkor éreztem át csak igazán Isten szeretetét – emlékezett vissza egyik spirituális élményére a Kecskeméti Adventista Gyülekezet lelkésze.
Akiknek pedig utána ebédet osztott, lehettek vagy százan: hátrányos helyzetű, sorsüldözött emberek.
