Énekóra Molnár Zoltánnal – másodszor augusztusban

Molnár Zoltán hittantanár, a Karol Wojtyla Barátság Központ intézményvezetője úgy döntött, megismétli múlt szerdai énekóráját. Akkor ugyanis az esős időjárás miatt kevesebben jöttek el 11 órára a népkonyha ebédlőjébe. A siker nem maradt el! Ma már jóval többen énekelték önfeledten a katolikus megújulás dalait, az „Áldjad én lelkem az Urat!” című énekeskönyvből. Egyik gondozott először vett részt ilyen énekórán, és annyira tetszett neki az egyik dal, hogy ütemes lábdobbantás kíséretében kérte: újból adják elő kedvencét: Nem lesz egyedül a szívem többé, glóri… Végül még egy kedves történetet is felolvasott Molnár Zoltán – lásd a képek alatt. (Fotók: Tódor Norbert)

Az édesanya teremtése

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:

– Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon,és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:

–Hat pár?

– Nem a kezek megteremtése a nehéz –mondta az Isten –, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.

–Olyan sok?

A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik,amikor beszól: "Mit csináltok?" És azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram!- szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

–Sajnos nem tehetem –szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kíváncsian körbe repkedi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi:–Túl gyöngéd.

–De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs,mit tud egy édesanya elviselni –szólt az Úr.

–Tud gondolkodni?

–Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes –állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.

–Itt van valami,ami fölösleges –szólt az angyal.

–Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr –, az egy könnycsepp.

–Hát az meg mire jó?

–Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.

–Te egy lángész vagy! –kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszolt az Úr:–Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?