Három egykori piarista diák tartott „osztálytalálkozót”, majd osztott ebédet a Wojtyla Házban

A Karol Wojtyla Barátság Központban tartott „osztálytalálkozót” három öregdiák, akik hajdanán a Piarista Gimnáziumban egy osztályba jártak. „Valahogy úgy alakult”, hogy Nánási Róbert Írországban élő építőmérnök, Molnár Ferenc és Nagy László vállalkozók útja éppen Kisboldogasszony napján (Szűz Mária születésnapján) vezetett azonos irányba, mégpedig egyenesen a kecskeméti népkonyha dísztermébe, ahol Nánási Róbert a medjugorjei álomról és annak megvalósulásáról mesélt a népkonyha gondozottainak, majd együtt osztottak ebédet a rászorulóknak. (Fotók: Mátyus István)

- Kiskunfélegyházán születtem. A kecskeméti Piarista Gimnázium elvégzése után az Ybl Miklós Főiskolára jelentkeztem, ahol építőmérnökként végeztem. Egy 1999-es medjugorjei látogatás azonban teljesen megváltoztatta addigi életemet – meséli Nánási Róbert a nagy számban megjelent hallgatóságnak.

Így folytatta: ott találkoztam egy kanadai házaspárral, Patrick-kal és Nancy-vel, akik sorsa szintén különös módon alakult. Egyik alkalommal Nancy kezébe került a Medjugorjei imafüzet. Ő akkor már hívő keresztényként élte napjait, ám férjét egyáltalán nem érdekelte e dolog. Ő üzletember volt; jól menő autókereskedő, aki racionálisan gondolkodott és csak a pénznek élt. Az imafüzetet is kelletlenül forgatta kezében, sorai nem mondtak semmit számára, de valahogy mégis beleolvasott. A füzet egyik mondata hirtelen annyira magával ragadta, hogy egy szempillantás alatt megtért. Nem sokkal később felhagyott addigi rendkívül sikeres üzleti tevékenységével. Feleségével minden vagyontárgyuktól megszabadultak, és a hercegovinai Medjugorjébe költöztek, „mert Szűz Mária is ott lakik.”

A házaspár Medjugorjében különös álmot dédelgetett magában: egy lelkigyakorlatos épületkomplexum megépítését, ahol egyszerre akár több száz pap, nővér, zarándok is növekedhet hitben. Egy nap „véletlenül” összefutottak Nánási Róberttel, akit szintén oda vonzott a hely szakrális jellege, és akiről csakhamar kiderült, jártas az építészet tudományában. Reá bízták hát álmukat. 1999-et írtak akkoriban. Mára a komplexum – amely küllemében inkább egy hatalmas középkori erődítményhez hasonlatos – Isten kegyelméből felépült, azóta is folyamatosan bővítik. Róbert medjugorjei évei alatt ismerkedett meg későbbi (ír származású) feleségével, akivel időközben Írországba költöztek, ám négy gyermekükkel időről időre visszajárnak. Sőt, Róbert a bővítmények tervezési munkáit is elvállalta – ingyen.

Patrick és Nancy anyagi forrásai idővel kiapadtak, de nem sajnálják dúsgazdag óemberi múltjukat. Pénzük ugyan már nincs, Isten mégis minden nap meggazdagítja őket, leginkább lélekben. Annyi azonban mindig jut, amennyi szükséges – mondják a komplexum vendégeinek, akik számára nincs fix összegű szállásdíj megszabva, mert „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. (2Kor 9, 6-7)

A beszámolót követően a szegények ebédlőjében folytatódott a közös program. A gondozottak előtt is bemutatkozott a három volt osztálytárs.

Hozzájuk csatlakozott Nagypál Sándor, a Nemzeti Fejlesztési Programiroda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, aki további támogatásáról biztosította a Wojtyla sorsközösséget. Egyben bejelentette: a Wojtyla Házban előreláthatóan jövőre valósulhat meg a napelemes fűtési rendszer. Azon lesz, hogy az elkövetkezendő években további források nyíljanak meg a népkonyha jótékonysági tevékenységének minél hatékonyabb előmozdításához – hangoztatta.

Az alkalmat Holló Tibor, a Hollogasztro Kft. ügyvezetőjének ünnepi menüje tette teljessé: mintegy százharminc adag csirke- valamint sertéssült petrezselymes burgonyával, savanyúsággal, rétessel.

Kövessen minket a Facebookon is!