Változatos programokkal ünnepelték a Máriákat a Wojtyla Házban
Képgaléria
Forgács János gyakorlatilag régi munkahelyére tért vissza, amikor ezúttal belépett a Wojtyla Ház Egressy utcai épületébe. Ugyanis korábban itt működött a családsegítő központ, amelynek hajdanán vezető munkatársa volt. Éveken át segített e helyütt olyan többszörösen hátrányos helyzetű embereknek, akik élete valami folytán kátyúba esett, s ahonnan önerejükből nem tudtak kijutni.
A családterapeuta beszélt életpályájáról. Elmondta a népkonyha dísztermében nagyszámban megjelent hallgatóságnak, hogy elsőként nem a szociális szférát választotta. Vegyipari technikumot végzett, majd főiskolát. Szakmájában közvetlenül öt évig dolgozott, azonban úgy érezte, váltania kell. Utána tíz évet „lehúzott” a KÖJÁL élelmiszeripari laboratóriumában, majd munkaegészségügyi területen tevékenykedett. Mindeközben folyamatosan képezte magát és szociális jellegű önkéntes munkát végzett; egyebek mellett megalapította a Kecskeméti Nagycsaládos Egyesületet, a Nagytemplomban jegyesoktatást tartott saját tapasztalatai alapján. Innen ismerték a „családsegítőben”, ahol váratlanul megüresedett egy állás, és neki egyik pillanatról a másikra döntenie kellett. Huszonöt évet töltött el szociális területen. Posztgraduális képzésen vett részt, idővel vezetője lett az Egressy utcai családsegítő szolgálatnak, ahol népkonyhán kívül „népzuhanyt” is igénybe vehettek a hozzájuk forduló rászorulók.
Forgács János családi életébe is bepillantást engedett. Fali fényképalbumokat mutatott körbe a szegényeknek kilenc gyermekéről és tizennyolc unokájáról.
A családterapeuta előadása közben a Kecskemét Táncegyüttes négy tagja ropta a táncot zeneszóra a Wojtyla Ház előtti téren – népkonyhai gondozottak, utcai járókelők legnagyobb csodálatára.
Visszatérve, az ebédlőben dr. Szabó Attila – akinek önkormányzati képviselőként döntő szerepe volt a Karol Wojtyla Barátság Központ megalapításában – a Mária névnap kialakulásáról beszélt. Elmondta: Mária nevét különböző napokon a 11. századtól ünnepelték. A kultuszt Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) tisztelete ihlette. 1683-ban Habsburg Lipót császár megpróbálta felszabadítani Bécset a török uralom alól. Az ostrom alatt I. Lipót császár és udvara Passauba menekült, és a kapucinus kolostor Mária kegyképe előtt könyörögtek a szabadulásért. A győzelem után a kegykép tisztelete hozzájárult az ünnep gyors terjedéséhez. A 18. században hazánkba települő németek, de a magyar települések is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, s általában a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezték oltárukra. Az ünnepet az egész Egyház számára Boldog XI. Ince pápa rendelte el a török felett Bécsnél 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére. Napja ekkor a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap lett. Szent X. Pius pápa az ünnepet áthelyezte a győzelem napjára, szeptember 12-re.
Frankó János vállalkozó – aki a hétfői ebéd felajánlója volt – elmondta, hogy vasárnap két birka „véletlenül” elpusztult (vagyis levágták őket). Húsukat feldolgozták, és birkapörkölt főtt belőlük a népkonyha udvari bográcsában – a vállalkozó és Mezei Attila mesterszakács együttműködése eredményeképpen. Az igazán tápláló ebédet kenyér egészítette ki a Félegyházi Pékség felajánlásával.
