Farkas Ádám a Család ellen nincs orvosság bemutatójáról: Ez nem egy mikrorealista műfaj
- Lázadó kamasz voltál? - kérdeztük Farkas Ádámtól, aki a kecskeméti színház Család ellen nincs orvosság című produkciójában Lesliet, a kék hajú, piercinges 18 éves fiút alakítja, aki a 18. születésnapján elhatározza, hogy megkeresi az apját.
- Nem, és ennek az volt a legfőbb oka, hogy nem volt mi ellen lázadni. Elfogadó, támogató közegben nőttem fel. Talán a gimiben feszegettük egy kicsit a határokat, de az sem volt komoly, amit egyébként utólag hiányként éltem meg. Sokszor gondoltam rá, milyen jó lett volna szélsőséges helyzetben felnőni: egy apró faluban, nagy szegénységben, vagy elképesztő gazdagságban.
- A középosztálybeli értelmiségi család gyermekének keserve?
- Olyasmi. Persze hülyeség... Mintha a krokodil azon keseregne, miért nem víziló. Így lettem az aki vagyok. Másrészt szerencsésnek is érzem magam ezek miatt.
- A színészi pályát sem ellenezték a szüleid?
- Jól fogadták a dolgot, sőt, amikor kiderült, hogy nem megy simán, hiszen nem vettek fel a színművészetire, akkor próbáltak lebeszélni. Apám megkérdezte, hogy jól meggondoltam-e, biztosan ezt akarom csinálni, és ennyiben maradtunk.
- Játszottál korábban vígjátékban?
- A Naftalinban, Heltai Jenő darabjában.
- Szilveszteri előbemutatón?
- Ez volt az első.
- Könnyen megbarátkoztál a darabbeli külsőddel?
- Egyrészt szélsőséges figurákat játszani hálás dolog. Másrészt kihívás. Kék haj, piercingek. Nyilván nem lenne jó, ha a jelmezem lenne a legerősebb hatással a nézőkre, de nincs vele gondom.
- Mi volt az, amivel a leginkább megküzdöttél ennél a szerepnél?
- Poénokra van kihegyezve a darab, de a poénok csak akkor működnek, ha valóságossá tudjuk tenni a karaktereket és a helyzeteket. Ehhez viszont mélységet kell adni a figuráknak, amit irtózatosan nehéz megtenni azokban a villanásnyi idő alatt lepergő dialógusokban, ami ennek a darabnak a ritmusát adja. Ugyanakkor kérdés, hogy mennyire kell, vagy mennyire lehet mélyre ásni? Például három replika alatt Leslie elveszíti, a frissen megtalált apját, majd újra visszakapja. Minderre harminc másodperc van. Ez ilyenkor nagymértékben technikai kérdés. Persze az ember küzd, hogy hitelesítse a helyzetet, de nem szabad elfelejteni, hogy ez nem egy mikrorealista műfaj.
- Képes vagy elengedni?
- Küzdök vele...
