Boronkay Péter a Wojtyla Házban
Képgaléria
Borokay Péter 6-7 évesen kezdett úszni, később vízilabdázott, majd visszatért az úszáshoz. 2004 óta foglalkozik triatlonnal. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott szociális munka szakon, majd visszatért Kecskemétre dolgozni egy speciális iskola család-és utógondozójaként, ahol középsúlyos és halmozottan súlyos értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozik. Az utóbbi években kategóriájának kétszeres világ-, és négyszeres Európa-bajnoka lett, Magyarországon többször is az ép sportolókkal együtt készül és versenyez, jelenleg ő az ország nemzetközileg legelismertebb paratriatlonistája.
De vajon mi volt élete talán legemlékezetesebb megmérettetése?
Alighanem a tavalyi riói paralimpiai játékok, ahol sportágában a 9. helyet szerezte meg. Közvetlenül a világverseny előtti időszak „maga volt a földi pokol”, mert egyrészt első körben nem kapott kvótát az induláshoz, másrészt több tekintetben is „összecsaptak a hullámok a fejem felett” - meséli a népkonyha Pintér József termében. Pszichésen felettébb zilált állapotban volt kénytelen végigküzdeni az egész tornát, ehhez jött még, hogy technikai problémák is nehezítették szereplését. Példának okáért kerékpárjáról egy alkalommal leesett a lánc, amelyet az automatika sem tudott visszahelyezni, ezért verseny közben meg kellett állnia, és - fél karral - újból felszerelni a láncot. Emiatt „csak” tizenegyedik helyezést ért el a versenyszámban.
Amikor éppen nem versenyzett, körülnézett az olimpiai faluban, ahol ízelítőt kaphatott a résztvevő nemzetek gasztronómiájából, és némi városnézésre is jutott ideje. Rendkívüli tetszésére szolgált Copacabana, ami mély nyomokat hagyott emlékezetében - és a riói Krisztus-szobor, amely előtt állva elmondhatta magáról: „hátam mögött az Isten”.
Mindennapjairól egy kisfilmet mutatott be, amelyből kiderült: főállású sportolóként a Kecskeméti Fürdőben vesz úszóedzéseket, valamint fut, kerékpározik, továbbá masszőr segítségét is igénybe veszi. Mindezen felül egyéb elfoglaltságai mellett iskolákban diákoknak tart előadást.
Szóba került még: a Magyar Triatlon Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bizottság nagyjából 70%-ban finanszírozza a versenyeken való részvétel költségeit, a többit neki kell - ahogyan fogalmazott - „összegereblyézni”. A szponzorok elsősorban szolgáltatásokat nyújtanak, illetve sportszereket bocsátanak rendelkezésére.
- Senki ne várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, mert ha arra számítunk, hogy pályafutásunk során majdcsak megsegít minket valaki, abból nem biztos, hogy lesz valami - jelentette ki népes hallgatósága előtt Boronkay Péter, hozzátéve: „ahol most tartok, az csakis a Jóisten műve”.
