Pénteken temetik vitéz Dr. Kováts Andort
Búcsúzom vitéz dr. Kováts Andor Kollégámtól - Andor bácsitól - nem hivatalosan, másként: Ma a lovagiasság, hűség, nagylelkűség kiveszni látszik a világból, mert lefoglalnak bennünket a hétköznapok dolgai és megfeledkezünk a fontosságukról. Éljük a mindennapokat, tudjuk, hogy az élet a hétköznapi fontos és jelentéktelen eseményekből áll, sorsunk ezekből tevődik össze és válik naggyá.
Viszont az a viselkedési forma, melyekkel ezeket a hétköznapi eseményeket megéljük, a lelkünket tükrözi. Andor bácsi a XX. század igazi úriembere volt. Csaknem egy emberöltőnyi korkülönbség volt közöttünk. Tiszteltem katonás, egyenes tartását, hatalmas tudását, kollégaként elfogadtam szakmai szigorát.
Ha napközben találkoztunk a városban huncutul megjegyezte, hogy „egy ügyvéd ne flangáljon, várja felkészülten és időben ügyfeleit az irodában." Megtanított arra, hogyan kell az irataim káoszát elkerülni és úgy iktatni, hogy húsz év múlva is pillanatok alatt mindent megtaláljak. Ha véleményét kértem munkám során volt, hogy belejavított a fogalmazványomba és megrótt, hogy nem voltam elég precíz.
Elfogadtam, mi több igényeltem ezeket a szúrós intelmeit. Azt sem tudom felejteni, hogy udvariasan, mindig meghajlással és kézcsókkal köszöntött és búcsúzott. Az ajtót előzékenyen nyitotta előttem. Tiltakozott, ha nőként fel szerettem volna segíteni a kabátját. A járását segítő botját még mindig sétapálcaként használta, kedvesen intett a színházi páholyából...
Sorolhatnám azokat a szigorú, humoros - de mindenkor férfias - gesztusait, amelyekkel elbűvölt. Utolsó januári látogatásomkor 99 évesen is teljes szellemi frissességgel kérdezett a bírósági szervezetről, az irodám működéséről. Távozásomkor nem felejtette el üdvözletét küldeni a Férjemnek és Családomnak.
A lovagiasság, udvariasság, az elegancia, az illem és a férfiasság, a méltóság sugárzott Andor bácsiból. Hálás vagyok neki, hogy magatartásával mind szakmailag, mind emberileg igényessé tett.
Rávilágított arra, hogy az élet nagy dolgainak része sok apróság, ami nem kerül fáradságba: figyelmesség, előzékenység, a másik ember iránti tisztelet.
Félek, hogy Andor bácsi magával vitte azt a méltóságot, amely ma annyira fog hiányozni. Búcsúzóul Sík Sándor verséből idézek, egyben tisztelettel és szeretettel kísérem holnap utolsó útjára.
"Embernek lenni, Csak embernek, semmi egyébnek. De annak egésznek, épnek."
Nyugodjék békében!
