Kecskemét 17 kocsma után

(Ha rögtön ugornál a kocsmákra, csak görgess-pörgess lejjebb!)

Nekem nem mindegy, hogy hol kocsmatúrázom. És bizony nagyszerű érzés, hogy úgy mehetsz az egyik kecskeméti kocsmából a másikba, hogy közben imádod a várost. Miért is?

1. Eleve a mai Magyarországon egyedülálló szecessziós településről* van szó, így bármikor szembe jöhet egy kecskeméti kocsma mellett egy hyperlátványos épület.

Jobbra az Iparos Otthon épülete, ami ma többek között az Otthon Mozinak és hangulatos kávézójának rejteke

A Cifrapalota

A személyes kedvencem: a Lechner Ödön-féle Városháza

A belváros főleg olyan, mint egy örömteli dagonyázás egy szecessziós bagolyköpetben, de ez diktálja is a tempót, így a távol esőbb meg az újabb épületek között is találni mutatósat.

2. Kecskemét főutcája, a Rákóczi út, amit többen önkéntelenül kecskeméti Andrássy útnak nevezünk, nagyszerű közegélmény. Ha bekötött szemmel szállítanának és kitennének, feltétlen reflexből, azonnal felismerném róla Kecskemétet. A sok növénnyel bujább, vadregényesebb, mint eddig meglátogatott egyéb megyeszékhelyeink főutcái.

3. Imádom Kecskemét piacát és vásárcsarnokát: nagy, színvonalas, mégis hangulatos és ott található az egyik leginkább szíven- és gyomronütő kis hibrid vendéglátóhely, amire városlátogatásaim során bukkantam, a Piaci Ételbár.

4. Kecskemétet a tornyok városának is hívják, mert bizonyos ablakokból, és a várost innét-onnét felüljárókról megközelítve egész templomtorony-csoportokat lehet látni.

Templomtesteik “odalenn” is csak feldobják a városképet a nem vallásos járókelők számára is, nem beszélve arról, hogy közülük kettő a Kéttemplom köz nevű kis kocsmautcát határolja.

5. Kecskemétre manapság jellemző hívószó a Mercedes is, aminek ottani gyára sok embert foglalkoztat.Épp bővítenek. Számottevő külföldi dolgozójuk miatt a nemzetköziség is tetten érhető a városban. Színvonalas és még továbbfejlődő közeg mutatkozik be az ideérkezőnek. Egyszerűen érezni, hogy Kecskemét életben van.

6. KECSKEMÉT DUPLÁN A VILÁG KÖZEPE: Egyrészt el van itt rejtve a Naprendszer. Minden bolygó megtalálható egy arányosan 3,3 milliárdos kicsinyítésű szoborcsoportban, a valóságnak megfelelő elrendezésben. Odalátogatva privát geocachinget játszhatsz. Meg tudod-e találni mindet?

Jó poén volt, amikor az egyiket a második látogatásomkor egy tétova reggelen, hirtelen, váratlan helyszínen leltük meg. A kisbolygók egyikéhez-másikához már saját városi legendák is tapadnak.>(KATT!).

Másrészt ott a főtér közepén az Iránydomb, amit nullás kilométerkőként becéznek. Különböző városok távolságát és irányát adja meg Kecskeméttől. Nekem élmény volt tisztelegni a szülővárosomnak és a már meglátogatott és a még bakancslistás Kocsmaturista helyszíneknek és jól is mutat.

Mindez még csak a kezdet. Jegyzeteltem, hogy mennyit tartogat még kocsmafalakon kívül Kecskemét legközelebbre, de itt az idő rátérni a kocsmákba:

Kecskeméten eddig kétszer “turnéztam”; kocsmaéletét téli és nyári szemszögből is megvizsgálhattam. 17 kocsmának is számolható helyre tértem be, de sokkal tágabb körképet is kaptam. Másodjára királyi bánásmódban volt részem a helyismerettel bíró vendéglátóimtól, Attilától és Julcsitól. Heni barátjukkal körbevittek éjjel autóval és minden egyes kocsmára rámutattak élőben, amit csak ismertek. Keresztül-kasul autóztunk a városon, még kieső részeken is, én pedig jegyzeteltem a kecskeméti kocsmákat. Tettünk így számukra is új felfedezéseket mellékutcákban, de volt olyan kocsma is, amit csak gyalog értünk el. Ez alapján úgy tűnt, hogy sok kocsma van a hírős városban, de mégsem biztos, hogy ez marad a végkövetkeztetés. Kifejtem: Mindenfelé volt kocsma. Több távoli gócpontban pedig csoportosultak, DE itt a csavar: ha összeadom a meglátogatottakat, az ajánlottakat, a kocsiból és gyalog kifigyelteket, akkor nagyságrendileg csak 50-et számolok, amiben benne vannak a kocsma szóval inkább csak közös halmazos egységek is. Ezzel szemben a feleannyira népes Zalaegerszegen, ahol nem is tűnnek soknak a kocsmák, mégis 70 darabról tudok. Tehát vagy még így sem végeztünk elég alapos felderítést Kecskeméten vagy arányaiban nincs is olyan sok kecskeméti kocsma, csak látványosan oszlanak el.

Timi, az első meghívóm arra emlékezett, amikor a Malom Központtól hazáig hét kocsma várta. Ha itt azt várnád, hogy a kihalófélben lévő kocsmák balladájával folytatjuk, most csalódhatsz. Elvileg több lett! És a Wikipedia szerint is megkétszereződött a kecskeméti vendéglátóhelyek száma 2000 óta. Ha Timi és a Wikipedia duójának tájékoztatása statisztikailag helytálló a teljes város konkrétan kocsmaéletére nézve, akkor ez ritkaság, mert az országunk az utóbbi években bezárt kocsmáinak gyászától hangos.

Az első debreceni beszámolómban örömködtem, hogy Debrecennek saját kocsmautcája van. Nos, úgy láttam, Kecskemétnek is van egy kocsmautcácskája, de hívhatjuk kocsmaköznek is. A szimpatikus nevű Kéttemplom köz a belváros közepén, a főtérre vezet; fel is újított, sétáló is, kiülős is, nem fér kétség a létjogosultságához.

Nappal alvó állapotában

Behatárolja azonban a lehetőségeit a mérete, így ha akarna se tud magában olyan változatossá és sok egységessé fejlődni, mint mondjuk a Simonffy utca Debrecenben vagy a Kazinczy Budapesten. A korrepetálóm szerint van négy ivósabb és két kevésbé ívósabb hely. A második alkalmammal láttam, hogy a DiVino borozólánc fóliázta ki közelgő jöttét az egyik üzletre. Mi két egységet látogattunk meg itt, még első körben.

A Valentino Cseh Sörtárban, kedélyes, nemrég cseh sörözővé és falatozóvá alakított helyen nyitottunk. Itt folyik az új népnyelven “hírös vörös” sör (kérdezzétek!). Az összkép minden szemszögből tarolt: koncepció, megjelenés, személyzet. Abszolút kompatibilis hely sörözős férfiaknak és cserfes barátnőknek is. Ide lehet vinni lányokat, de ha nem viszel, találsz.

A szemközti Naés?-sel pedig zártuk az első este körét. Mind nevében, mind dizájnjában mutatja, hogy modernebb irányvonalon nyitották. Nappal kajás, hétvégente éjjel pedig bulis intézmény. Menőbb arcok sorakoztak, de részletesebb megfigyelés után mégsem tűnt feszengősnek. A DJ remek hangulatot csinált. Tudtunk jó sört inni és tetszett, hogy van udvaruk. A kajáikkal a SÖRFESZTkén ismerkedtem. A hamburger elég ígéretesen nézett ki.

Rögtön nagy lenne a kontraszt, ha a Naés?-t például a Kilele Music Café-vel hasonlítanánk össze, ami banálisan leegyszerűsítve egy rockpince. Az egyik hely közönsége a másik számára csak farsangi menet, oda-vissza. Két napon is lenn voltunk a Kilelében egymás után, telt ház volt és jó hangulat.

Éltünk át koncertet, de szokott például táncház is lenni. Generációk óta csak Amstelként emlegetik, mert első között került ki ide anno az Amstel cégér. Viki a pultból még úgy is anekdotázott, hogy közben Villám Vikiként dolgozott.

Az Atrium nagyjából középút a két fenti hely között, inkább fiatalokkal. Télen éjjel a belterét, nyáron nappal a bitang jó, rusztikus teraszát is próbáltuk.

Kecskemét hangulatos, házak közti belső udvarainak egyikén található a belvárosban, a neves “Hanga órás ház” szomszédjában. Jó szívvel ajánlom! Vannak Kecskeméti Sörmesterektől söreik és tonikos kávéjuk. Mi a pultban egy humoros jófej lánnyal, Annamarival találkoztunk.

Az egyik legkedvesebb állomásomról, a Szakkör nevű kisüzemi sörözőről már külön írás született, ami ITTolvasható. Most csak annyit ismétlek el, hogy számomra Budapesten kívül eddig példátlanul lenyűgöző magyar sörválaszték van, barátságos légkör, az átlagosnál viccesebb retró feliratok és Beatrix. Kincse a városnak, a már méltatott Rákóczi út mentén.

Szintén nagy felfedezés, leginkább a döbbenettől, az Aranyhomok Hotel bárja. Ide ugyanis kajálni mentünk egy éjjel is üzemelő önkiszolgáló ételbárba (aminek a léte is eleve betyáros!), és amikor naivan a WC-t kerestem, akkor szóltak csak rám, hogy annak a kulcsát kérjem a BÁRBAN. MILYEN BÁRBAN??? Hát ebben itt:

Amerikai utazós filmek kocsmahangulatával bírt, csak többségében németekkel feltöltve. Nem tudom mennyit ad hozzá a meglepetés ereje, de csíptem a miliőjét.

Egymás mellett, sőt még több társukkal vár Rákócziváros küszöbén a Wanted söröző és a Black Cat Pub. Ez a laza, fiatalos, de negyvesen, sőt izgágább hatvanasan is simán vállalható kocsmatípus tűnik a leggyakoribbnak az eddig nem próbáltak, de szemrevételezettek közül is Kecskeméten (aztán még tévedhetek…). Nem bonyolítottak, magyarosan főfunkcionalitásra törők, de beválnak. A Wanted westernes arculatú egy vicces táblával, ami a pult felé mutat. Keressétek!

A Black Cat pedig egyértelműen a legeslegtöbbet ajánlott kecskeméti kocsma. Az volt az eddigi záró állomásom, így nagyon kíváncsi voltam a receptre, hogy miért szerethetik ennyien. Egy amerikai biliárdozós kocsma képzetét idézte meg, de csak hangulatában, mert csocsó volt és darts.

Egyszerűen jó a térérzet, az arányok, a méretek, az elrendezés. Annyira harmonikusan jönnek ki a színek és az anyagok, hogy még a promóciós plakátok sem tűnnek promóciósnak. Jó érzékkel összepattintott hely. Egyelőre ennyit sikerült megfejtenem.

Kihagyhatatlan jelenség a Buszos Ko(r)csma, amiről Varga Gergő cimborám mesélte, hogy még diákéveikben itt nyitották meg vasárnap esténként a jövendő új hetet fröccsel, sörrel. Szemben van a vasút- és buszállomással, úgyhogy adta magát a profil. Tiszta sor már kívülről is, hogy miért “buszos kocsma”.

Az ötlet és a megvalósítás vagány, de az “épp akkor, épp ott” vendégek közjátéka miatt alig vártam, hogy átszálljak egy másik buszra, pedig nem vagyok túl finnyás ilyen téren, na de nem is általánosítok ennyiből!

Cserébe a vasúti Resti Presszó kultúrsokkja már ambivalensebb és inkább pozitív volt. Elsőre csak annyi, hogy feltűnően takaros kis resti volt.

A második alkalommal, a kiesőbb Széchényi Városban nyitottam, és odáig voltam a Gyöngy Pubért, hiába mondták rá többen is, hogy késdobáló. Számomra aztán nem, egyrészt dekoratív, másrészt nekem a szívem közepe egy ilyen hely, úgy ahogy akkor megismertem. Ez a vándorok ideális fogadója. Zárásig maradtam, öt fős bandázás lett a pultnál. Köszi Hajninak a türelmet, aznap este kellett.

A szegről-végről kocsmák emlékei Kecskemétről

A végére jöjjenek a 17 darabból azok, amiket hengerként kell hasábfoglalatba erőltetni, hogy kocsmának is tudjuk nevezni, de mindegyiket jól átgondoltam casting előtt.

A már meglengetett Piaci Ételbárra gondolva elmém megtelik csodálattal, gyomrom pedig éhséggel. Top 2-es rántottám eddig országos szinten! Ezt szeretném reggelizni az örök tojásszedőmezőkön és még megannyi jóság van itt, de még elhallgatok, mert róluk főleg bőbeszédű leszek később. A beválogatás oka a pultnál lévő könyöklőn vörösborozó kolléga és a szombat reggeli piacozáshoz nagy jókedvvel söröző öreg urak csendélete.

A Csaplár Vendéglő kocsmaterme – Timi meglepetésből vitt ki ide, Vacsiköz városrészre. Isteni volt. Egy kocsmából törzsfejlődött étteremmé, de tisztelettel meghagyták a kocsmarészt, ahol szintén étkezhetsz, de láblógatósabban, cipőlerúgósabban. Garatra önteni viszont csak itt illik. Csehországban, Németországban láttam (csak>)hasonló modellt. Megható történeteknek lehettem tanúja a pultnál.

A Csaplár csapat

Alibi: kocsmaként ajánlották ketten is. Magamtól lehet, hogy átlapoztam volna, mert beltéri megjelenésében inkább kávézó (nevében is), sütiző.

Persze minden hely egy darab Paradicsom, aminek terasza van a Rákóczi útra Kecskeméten. Egyszerűen meg akarsz állni, mint kutya a tűzcsapnál.

Eső után kiürülten

Én fröccsöztem, de van Stari sör csapon. Randisabb jellegű, kevésbé gyanús, hogy le akarod itatni az ide vitt lányt, mint a fenti  helyek bármelyikében. Viszont olyan üzletemberrel is találkoztunk ott, akinek például ez a nappali ihlettanyája.

A Művész Kávézó elsőre hasonló irányba néz az Alibivel, ugyancsak a Rákóczin, de vadabb, maszkulinabb. A kávézó kifejezés sokszor csak maskara, a társadalom többi részére kacsintó bocsánatos szépítés. Nem lehet annyi ideig kávét inni, mint amennyit bizonyos művészek szeretnek “ilyen” kávézókban időzni. Mi sem kávét ittunk, át is jött a művészi közeg. Tetszett!

Mokambo: Nagyon nagy belvárosi találatunk. Nappali ebédmenüzés egy hétköznap jófiút játszó hétvégi lomkocsmában? (<és fordítva) Pont ebédidő után érkeztünk, így csak egy dekadens fröccsel vártuk meg Julcsival, hogy szelíd mosollyal elküldjenek kocsmagarázdálkodásaim egyik kedvenc – “nyílt nap az ószeresnél” hangulatú – teraszáról nappali zárórakor.

A másik legleglegbe válogatható tényező a pultjuk. És valóban használják a fiókokat!

Saloon pizzéria-étterem: egy másik étterem, ami kocsmára épült még kicsiben Széchényi városban. Látványos evolúciója során bekebelezte a környező üzlethelyiségeket, és lett belőle egy 90-es évek westernizáló hangulatait a mai napig tartó hangulatos hodály. Teraszán a reggeli kávéra befutóktól kezdve a délutáni fagyis, sültkrumplis családokon keresztül csak eljutunk a szerda éjjel is éjfélig koccintásokat felmutató, környéken hiánypótló intézmény képéig.

Szóval Kecskemét legyen csak újra nagybetűkkel HÍRÖS Magyarország térképen! Nagyszerű városképe mellett az én kocsmafelderítéseim címeres szemszögéből is jelesre vizsgázott. Az nekem is most az írásnál tűnt fel, hogy itt milyen sok vendéglátóhelyéhez tudtam megdicsérni a kiszolgálást, pedig sehova nem diktafonnal meg jegyzetfüzetemmel a nyakamban mentem. Még hosszú maradt a bakancslistám a kecskeméti kocsmákból, de a város egyéb elemeiből is. Bátran ajánlom bárkinek, akár gyakorló kocsmatúrázásra is ezt a várost, mert a belvárosból nem lehet sokáig kocsma nélkül haladni semerre, illetve a változatosság is adott!

Kövessen minket a Facebookon is!