Felgyógyult madarakat engedtek vissza a természetbe
Képgaléria
Mintegy húsz éve él az az együttműködés a Kecskeméti Vadaskert és a Kiskunsági Nemzeti Park között, amelynek keretében a természetőrök sérült madarakat visznek az állatkertbe, ott pedig meggyógyítják azokat.
Zomboriné Polyák Iréntől, a vadaskert igazgató-helyettesétől megtudtuk, egyre jobb eséllyel épülnek fel a hozzájuk bekerült védett madarak. Ma már 30 százalékuk teljesen felgyógyul, így esélyt kaphat a szabad életre. Ezeket a madarakat évente háromszor engedik vissza a természetbe. Egy ilyen örömteli alkalomnak lehettünk ma tanúi mi is.
Nem csak a fotósok, újságírók vettek részt az eseményen, de a vadaskertben táborozó gyerekek is láthatták, hogyan segíti a park a természetőrök munkáját.
Magyar Gábor, a KNP igazgatóhelyettese elmondta, míg korábban az állatkertek arra törekedtek, hogy minél több ritka fajt mutassanak be, mára egyre nagyobb a szerepük a természetvédelemben. A vadaskert és a Kiskunsági Nemzeti Park, valamint a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület közös munkája eredményeként ezúttal hét védett vörös vércsét, négy védett kuvikot, két fokozottan védett gyöngybaglyot és két fokozottan védett fehér gólyát engedtek szabadon, természetesen gyűrűzés után. A gólyák a Kolon-tónál találtak ma új otthonra.
Német Ákos, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa látta el gyűrűkkel a madarak, el is magyarázta a diákoknak, miért fontos, hogy „rendszám” kerüljön a szabadon engedett példányokra.
- Olyan ez a gyűrű, mint a lányok karkötője – nyugtatta meg azokat, akik attól tartottak, fájdalmat okoz a madaraknak.
Kiderült, idén nyáron több sérült madár került be az állatkertbe, a heves viharok ugyanis nagyon sok fészket tettek tönkre az erdőkben. Szerencsére a fiatal madarak jobb eséllyel vadíthatóak vissza.
A gyűrűzés után mutatták be a vadaskertben felgyógyult emlősöket, egy európai mókust és két sünt. Őket az állatkertben engedték el. A mókusnak eleinte nem nagyon akaródzott otthagynia Tokovics Tamást, a vadaskert igazgatóját, csak egy kis noszogatás után szaladt fel a fára.
Ezután ideális helyet kerestek a védett madarak szabadon engedésére. Német Ákos végül egy friss szántást választott, ahol bőven találnak majd prédát a vércsék és a baglyok. Volt olyan madár, ami rögtön szárnyra kapott, volt amelyik, egy kis biztatásra szorult, az egyik vércse pedig nem is volt hajlandó repülni. Így ő egy rövid ideig még élvezheti a madárkórház vendégszeretetét.
A többiek gyorsan feltalálták magukat. A vörös vércsék kisebb riadalmat okoztak az égen cikázó fecskék között, a baglyok pedig egy tanyát közelítettek meg. A szakemberek bíznak abban, hogy mindegyikük megtalálja majd a helyét a természetben. Ennek a környék gazdálkodói, lakói is örülhetnek, hisz annyi biztos, hogy itt jóval kevesebb rágcsáló lesz az idén...
