Gulyásleves a Wojtylában Miklós Endrétől

Szeptember közeledtével egyre több szó esik az iskoláról. Kedd délben a Karol Wojtyla Barátság Központ gondozottai sem kerülhették el e „kényes” témát. Annál inkább, mert az alig egy éves múltra visszatekintő Hírös Képző tulajdonosa, Miklós Endre osztott ebédet munkatársaival: Juhász József tanügyi referens és Szabó Ildikó menedzser asszisztens társaságában. A cégvezető öt esztendeje adományoz rendszeresen ételt az itteni szegényeknek; a népkonyha mintegy százhúsz ellátottja részére. A szociális intézmény több önkéntesét is jól ismerik egy másik iskola korábbi szakképzései kapcsán. Innen eredeztethető az összeköttetés. Miklós Endre az oktatási intézmény tanfolyami kínálatára is kitért a létesítmény étkezdéjében: elsősorban speciális hatósági képzéseket indítanak főképp biztosítási és pénzügyi területen. Arról pedig, hogy mi készteti adakozásra, így nyilatkozott az iskola vezetője: „Sok jót kapunk az élettől, melyekre gyakorta fel sem figyelünk. Ami engem illet, ebből a sok jóból szeretnék adni rászoruló embertársaimnak, akik a föld árnyékosabb oldalán kénytelenek tölteni napjaikat”. A mindig jó kedvvel adakozó Miklós Endre és munkatársai ezúttal gulyáslevest, kenyeret és süteményt tettek a szegények böjtös asztalaira a Wojtyla Házban. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)

Ételosztás előtt Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója nyilvánosan felhívta telefonon az intézményt „ősidőktől fogva” támogató Sinkó Andrást, aki Spanyolországban tölti szabadságát, végigjárva a 900 km hosszúságú Szent Jakab-utat (spanyol nevén Camino de Santiago – El Camino), amely Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet.

– Augusztus elején indultam. Első nap 25 kilométert gyalogoltam, amit a Wojtyla Házért és a pápáért ajánlottam fel Isten előtti hálaáldozatként. Ennyi távolságot úgy tettem meg, hogy közben 1500 métert emelkedett a domborzat tengerszint felett. Már túl vagyok az 500. kilométeren. Utam nagyrészt hegyvidéken vezet, most éppen olyan terepen haladok, mint a Zalai dombság. A Szent Jakab-utat háromféleképpen lehet teljesíteni: gyalog, kerékpáron és lóháton. Én az elsőt választottam. Különféle „becsületkasszás” szálláslehetőségekkel is találkozom, ahol mindenki annyit fizet, amennyit megengedhet magának. Ám minimum 5 eurót illik adni éjszakánként, de inkább 10 euró/éj számít elfogadottnak. Természetesen rendelkezésre állnak piaci alapú hotelek is, akár 30-40 eurós napi árért. Menet közben gyakorta érnek váratlan nehézségek, ismeretlen, furcsa, megmagyarázhatatlan helyzetek, azonban Urunk gondviselő szeretetét minden pillanatban érzem. Ha Isten velünk, ki ellenünk? – zárta a beszélgetést e bibliai idézettel Sinkó András.

Kövessen minket a Facebookon is!