Vonzza a festőket a Tisza-parti alkotótábor
Gyalai Béla a tábor résztvevői közül egyedüli, aki nemcsak e tájból indult életútra (Tiszavárkony), hanem máig Kécskén él. Érthető tehát, hogy művészként is szívvel-lélekkel vált a szűkebb haza tolmácsolójává. Vallja: „A festészet életem nélkülözhetetlen része. Ezen keresztül kommunikálok a világgal, önmagammal, teremtek kapcsolatot a múlttal. A megtisztulás, a rend, a harmóniateremtés eszköze. Úgy gondolom, az indíttatás mindenképpen ebből a belső vágyból fakad.” Az alkotótábor vezetője 1978 óta folyamatosan részt vesz az itteni munkában. – Nincsenek előre meghatározott témák, gátlások nélküli szabadság érvényesül a vásznakon. Családias légkörben, rivalizálás nélkül alkot mindenki saját kénye-kedve szerint. Közben jókat beszélgetünk, anekdotázunk – meséli. Úgy véli, Tiszakécske változatos természeti értékei kiváló inspirációként hatnak a meghívottakra. – Itt a Holt-Tisza, a nádasok, az ártéri erdő, az elhagyott tanyavilág, ezek mind-mind ihletik a jelenlévőket – fűzi hozzá.
Skultéti Árpád Lajosmizséről érkezett. 1994-ben hívta először Bozsó János. Elmondása szerint ő „oltotta be”, tőle próbálta elsajátítani az olajfestés technikáját. Azóta szinte állandó tagja a tiszakécskei művésztábornak. – Eredetileg rajztanár szerettem volna lenni, de a rendőrséghez csábítottak. Később úgy döntöttem, mégis a festészettel kívánok foglalkozni, ezért újra képeztem magam. Beiratkoztam Szappanos István és Bruncsák András szabadiskolájába, ahová több évig jártam. Tűzzománcozással és festészettel egyaránt foglalkozom. Az alföldi témákat kedvelem, a plein air (szabadtéri) festészetet. Alkotásaimon a Felső-Kiskunság tájbeli értékeit próbálom felidézni. Lajosmizsén tűzzománc szakkört is vezetek – árulja el magáról az egykori rendfenntartó.
Szurcsik János szintén alföldi születésű, Hercegszántón látta meg a napvilágot. A tábor egyik alapító tagja volt 1977-ben. A Munkácsy-díjas festőművész gyökerei olyan mélyek, hogy alkotói világa Budapestre költözve is a gyermekkori tájhoz és az ott élő emberekhez kötődik. – 1947 óta festek rendszeresen, kiváltképp a paraszti lét, a tanyasi világ életképei foglalkoztatnak, mivel szüleim is földművesek voltak. Az Alföld vidékét járva a természet szépsége annyira magával ragad, hogy a festőállványt felállítva abból még kép is születhet, habár műteremben úgyszintén dolgozom – avat be Szurcsik János hetven esztendőre visszatekintő munkássága alapvetéseibe.
A résztvevők egyöntetűen hangoztatták: a helybeliek megható szeretettel fogadják őket minden évben. Néha még ajándékokkal is kedveskednek nekik. – Süteményt, különféle gyümölcsöket hoznak, egy kis pálinkával, borral kínálnak minket. Nagyon jólesik ez nekünk, mert manapság már csak ritkán tapasztalhatók meg ilyen gesztusok – fogalmazott egyikük.
A 40. Tiszakécskei Művésztelep résztvevői:
Bardócz Lajos
Gyalai Béla
Kovács Bertalan
Nemes István
Németh József
Norbert Mayerhofer
Sinkó János
Skultéti Árpád
Stefania Zorzi
Szemadám György
Szunyoghy András
Szurcsik János
Tömpe Emőke
Vitos Hajnal