A szikszói görögkatolikusok szeretetebédje Sinkó András tanúságtételével fűszerezve

Augusztus 15-én Moldván Tibor szikszói görögkatolikus parókus és családja Kecskemétre, a Wojtyla Barátság Központba látogatott. A Miskolchoz közeli parókia hívőközössége nevében pénzadományt hoztak a kecskeméti Wojtyla sorsközösségnek – és egy meghívót felépült új templomuk felszentelési ünnepségére. A szikszóiak felajánlásából ma készült étel: 120 adag pulykagulyás, lekváros-prézlis tészta, kenyér és sütemény, melyet Sinkó András, az intézmény megszokott támogatója, a szegények barátja, patrónusa osztott ki, aki előtte dióhéjban beszámolt arról az 1250 kilométeres gyalogútjáról, melyet élete eddig eltelt 50 esztendejének egyfajta összegzéseként a spanyolországi Szent Jakab zarándokúton, az El Caminon tett meg a közelmúltban. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)

– Nehéz szavakba önteni, mi értelme volt ennek – kezdte beszámolóját Sinkó András. – Indítékom annyi volt, hogy 50. születésnapomon megköszönjem Istennek mindazt a sok szépet és jót, amit Tőle kaptam eddigi életem során.

– Utamon napjában többször is érzékeltem az Úr gondviselő szeretetét, aki mindnyájunkat a tenyerén hordoz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy életemben nincs jelen a szenvedés, de úgy gondolom, az áldozathozatal jótékony hatással van rám. Amit hangsúlyozottan megtapasztaltam: a hívő ember részéről legnagyobb ostobaság, ha aggódik.

– Egy ilyen erőpróbán is történhetnek velünk nem várt negatív fejlemények, balesetek, de el kell mondanom, ilyen tekintetben mindig-mindig jól végződtek a dolgaim. Például rengeteg kutyával találkoztam az útmenti kis falvakban. A zarándokokat nem bántják az állatok, pedig láthatóan védik gazdáik birtokát, tulajdonát. Egyik nap 55 kilométert gyakoroltam, miközben elkövettem egy hibát: nem Isten útmutatását követtem, hanem aggodalmaskodni kezdtem a szállásom miatt. A bennem lévő feszültség kiült az arcomra, kicsit félni kezdtem, mire két kutya rögtön megtámadott, mert érezték, valami nincs rendben bennem. Így jár az ember, ha meginog a bizalma Istenben.

– Gyarló teremtmények vagyunk. Csak jókat szeretnénk magunknak. És persze rengeteg hibát, bűnt követünk el – nem is akármilyeneket. Ha azonban elismerjük, megbánjuk, meggyónjuk ezeket, talán lehet még szép, jó, sikeres életünk – hangzott András bizonyságtétele a Wojtyla Ház ebédlőjében.

Háttér:

A Szent Jakab-út – gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminó-nak is nevezik – ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt s a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok.

A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található.

Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Composteláig. A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Kövessen minket a Facebookon is!