November 25. hétfő, Katalin
Hírek, események 2007. október 17. 16:56

PORTA GALÉRIA: MAGYAR MÁRTA MŰHELYÉBEN

Képgaléria
PORTA GALÉRIA: MAGYAR MÁRTA MŰHELYÉBEN
SZÉP feladat volt számomra egy stáció-sorozat elkészítése. 1999-2000 körül, nem sokkal Boldizsár, első gyermekünk megszületése után, diplomám megszerzését követően. A román kori kodex lapok mintájára színes, kevés alakos, oszlopos ívbe foglalt jelenetek készültek, amiket követ az oszlopfejezetek rejtet, aprólékos ábrája.... - így vall, a nemrég a műkertvárosi Assisi Szent Ferenc templomban falra került stációsorozat jeles szerzője, Magyar Márta kerámikus iparművész Sánta Balázs mikrofonja előtt, így iddézi föl a csodálatos komplexitású műelkotás születését.
Magyar Márta keramikus iparművész az utóbbi években "másodállásban", éjszakai műszakban dolgozik. Napközben négy gyermekét: Boldizsárt, Jeromost, Mankát és Hannát neveli, az alkotás pedig a kikapcsolódást, a feltöltődést jelenti számára. - Nagyon hálás vagyok azért, hogy négy gyermekünk mellett a kerámiával is foglalkozhatom. mondja - Így vagyok a helyemen, így vagyok teljes, egész. A küzdelmekkel együtt így találok egyensúlyt és erőt, hogy a lehetetlennek tűnő dolgokat is reménnyel tudjam végig vinni. Ha az agyaggal foglalkozom, megtanulom, hogyan legyek alázatos, hogyan legyek közreműködő, hogy az akaratomon és terveimen túl helyet kell adnom más akaratnak. A gyerekekkel kapcsolatban is igaz ez, ők is önálló egyéniségek, akiknek felnövekedésében jelen lehetünk, és örülhetünk nekik. - Nagyon fontos, hogy a családon belül jelen legyünk egymás életében. - szól a családjáról - A férjem, Tamás Benedek amellett, hogy hangrestaurátor-mérnök, a Kosbor együttes tagja, sűrű heti programmal rendelkezik. Mégis helyet és időt kell találnunk a beszélgetésre, mert egyikünk sem működik anélkül. A lányokkal együtt vagyok délelőtt, együtt főzünk, mosunk vagy teregetünk, bevonom őket a házimunkába, és ők is bevonnak engem az ő mesejátékukba, bekötjük a baba lábát, ha eltörött, Béci baba születésnapját szinte naponta megünnepeljük a homoktortával. A délután már a fiúk is hazaérnek, együtt vagyunk, változó programokkal. Az agyagozásra szánt időt nem szeretem a gyerekek idejéből elvenni, így elég gyakran éjszaka vagyok a műhelyben. Nem szeretek lemaradni az esti imáról sem – ilyenkor mesélnek a gyerekek kicsit a napjukról, megköszönik a jó dolgokat, jó hallgatni az énekeiket. Ha úgy alakul, hogy a nagymama vigyáz rájuk délután, hallgatom a mesét, amit ők is.

Kövessen minket a Facebookon is!