Névtelen sírok, temetetlen halottak - PORTA MEGEMLÉKEZÉS
Képgaléria
A PORTA EGYESÜLET Halottak Napi megemlékezése az ünnep vigiliáján volt. Vagyis csütörtökön 18 órától, a központi ünnepség lezárását követően. A hajléktalan szálló vezetői és lakói, valamint az egyesület aktivistái nagy számban....
....vettek részt a rendezvényen, melynek centruma, most a köztemető PORTA MEMENTO KERESZT parcellája volt. Csodálatos időben, a gyertya és csillag fényes temetőben, az arctalan sötétben mindenek előtt Kosztolányí Dezső, nagyszerű verse, a HALOTTI BESZÉD hangzott el, Molnár Zoltán, a porta irodavezetője tolmácsolásában.
HALOTTI BESZÉD
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Ezt követően a rendező szervezetek vezetői, képviselői mondtak emlékező beszédeket. Majd több tucat gyertya gyúlt a Végh Mihály térről a temetőbe vitt, ott megbecsült helyett kapott kereszt tövében, illetve a tisztelet és a szeretet virágait helyezték el tövében a résztvevők. A találkozó ezután egy temetői zarándoklattal folytatódott. Az emlékezők sokasága meglátogatta a temető legszélsőbb kerítésénél található, névtelen halottak sírjait. Hogy gondoljon azokra akikre (már) nem gondol senki sem, illetve, hogy kinyilvánítsa szolidaritását a szenvedőkkel, a megszomorítottakkal, a betegekkel, a szegényekkel, akik számára ez elmúlás ünnep, megszabadulás. A szociális szolgáltatás-halottjainak sírjánál - fölvetésre - a Porta aktivisták elhatározták, utána néznek a temetetlen halottak ügyének. Úgy hírlik ugyanis, hogy csupán anyagi gondok miatt Kecskeméten is, a hamvasztott tetemek nem kapnak végtisztességet. Raktári tárgyak lesznek a temető valamelyik elhagyott tárolóhelyén. A témára, a feladatra a későbbekben még visszatérünk.
