Pécsen és Kékesden kirándult a Porta Egyesület önkéntesei
Képgaléria
A délelőtti hosszú út után Kungl Jánosné várta a kirándulókat Pécsen. Kungl Jánosné Erzsike néni régi jó barátja a Porta Egyesületnek és a Wojtyla Háznak. Többször jártak már Kecskeméten, ez egy viszontlátogatás is volt egyben. Utunk egyből a hegyre vezetett, ahol Havas Boldogasszony templomot látogatta meg a csapat. Az 1690-91. évi pestisjárvány elmúltával a pécsi polgárok, megtartva a veszedelem idején tett fogadalmukat, templomot építettek Havas Boldogasszony tiszteletére, mely a mai napig várja a híveket és a látogatókat a több száz éves mandulafák árnyékában. Majd a belváros felé vettük az irányt és meglátogattuk Jakováli Hasszán dzsámiját, mely jól mutatja, hogy a 16. század óta áll Pécsen. Egy másik török kori emléket is felfedezett a kiránduló csapat: Gázi Kászim pasa dzsámija. Érdekes, ahogy keveredik az iszlám, a török, a katolikus vallás és a magyar történelem a templomban. Hivatalos felszentelt neve Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom. A templom a város centrumában helyezkedik el, a tér legmagasabb pontján áll. A hatást fokozza, hogy az észak-déli tájolású térhez képest ferdén áll a Mekka felé tájolt épület. A finom ebéd után, mely a helyi Katolikus Karitasz épületében volt, a csapat a pécsi székesegyházat vette célba, ahol szó szerint a pincétől a padlásig mindent bejártak. Majd a Zsolnay múzeumba tartottak, ahol a porcelán gyár munkásságával, munkáival ismerkedtünk meg. A nap végén a fáradt vándorok Kékesdre indultak, ahol Erzsike néni szeretett templomát mutatta meg. Előtte azonban Antal Géza apátplébánossal egy benzinkút mellett találkozott a csapat. Sajnos csak pár percig tudott velünk maradni és köszönteni a kirándulókat, ugyanis sietett tovább egy misére. Kékesden egy részletes bemutatót kaptunk Erzsike nénitől a templom körüli hercehurcáról, hosszú évek alatt lezajló harcokról, majd az építkezés befejezéséről, a kiteljesedésről. Bálint Annát nemcsak Kecskeméten ismerték jól és szeretettel emlékeznek rá, hanem Kékesden is. A templom lelkes patronátusa volt, ezért halála után egy kiállítás nyílt emlékeiből, fényképeiből. Sajnos a kiállítás megtekintése után mennünk kellett, mert még hosszú volt az út Kecskemétig, de még szívesen maradt volna a csapat.
