TERES ÁGOSTON: a hit és a természettudomány tanúja volt
A kecskeméti születésű, a helyi piarista iskolában érettségizett vatikáni/pápai csillagászra, jezsuita papra, a remek tudósra emlékezett halálának alkalmával az Új Ember című katolikus újság. A hittestvér mementóját portálunk is szívesen közreadja!
Amikor a szovjetek annak idején feljutottak az űrbe, s végre a Hold túlsó felét is ellenőrzésük alá vonhatták, az ateista öntudat győzelmének biztos érzésével nyilatkoztak korszakalkotó fel nem fedezésükről. Ugyanis - biztos, ami biztos - hiába néztek körül, bizony a Hold mögött sem találtak rá Istenre. S vajon kellett-e ennél ékesebb ellenérv az egek ürességére?
Látható, a hit lejáratásának esztelen szándéka a lenyűgöző eredményeket elért tudomány világát is képes nevetségessé tenni, ha az ember komolytalanul, például a politika játékszereként nyilatkozik alapvető emberi kérdésekről.
Hit és tudomány másfajta, harmonikus kapcsolatának is van azonban példája. Ennek valóságát élte a december 21-én elhunyt Teres Ágoston jezsuita atya.
Terescsényi Ágostonként született 1931-ben Kecskeméten, ahol a piaristáknál, majd Pápán a bencéseknél tanult. 1949-ben lépett be a jezsuita rendbe, amelynek betiltása után a budapesti Hittudományi Akadémián tanult filozófiát és teológiát. Elöljárói rendelkezése nyomán külföldre távozott. A burgosi és a frankfurti főiskolán folytatta tanulmányait, majd licenciátust szerzett teológiából és biblikumból. 1959-ben szentelték pappá. 1961-ben Norvégiába hívták, a Skandináviában szétszórtan élő magyarok szociális és lelki gondozására. Szerzetesi örökfogadalmát is az északi ország fővárosában tette le 1963-ban. Lelkipásztori munkájával párhuzamosan az oslói egyetem természettudományi karán kapott tanári oklevelet matematikából, fizikából és asztronómiából. Fő kutatási területe a kronológia, a napfizika, a kozmikus geofizika és a kozmológia, s ezek filozófiai vonatkozásai voltak. 1984 óta dolgozott a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársaként.
2004-től magyar fizikusokkal és teológusokkal együttműködve megalapította a Manréza-szimpózium című előadás-sorozatot, amely kétévente zajlik, s a vallás és a tudomány párbeszédét segíti elő. Az első konferencia a kozmológia és a filozófia kapcsolatát, a 2006-os szimpózium pedig a fejlődéselmélet és a földön kívüli élet kérdéseit vizsgálta.
Számos ismeretterjesztő előadást tartott országszerte, szívén viselte az ifjúság ismereteinek bővítését a tudomány és vallás kapcsolatáról; gyakori vendége volt a papnevelő intézeteknek is.
A hit és a tudomány világát egységben látó és kutató gondolkodásába enged bepillantani az alábbi rövid idézet, mely Biblia és asztronómia című, magyar nyelven két kiadást is megért, nagy sikerű könyvéből való:
Bennünk egyesül a szellemi-angyali és az anyagi-állati természet. Nagy feladatunk éppen az, hogy ezt a két természetet tudatosan egyesítsük magunkban, és így fenntartsuk a létrend összhangját. Itt mindnyájan úgy érezzük, hogy két ellentétes erő között kell élnünk: míg az anyagi-érzéki világ lefelé húz, a szellemi-lelki valóság felfelé vonz. A két áram bennünk keresztezi egymást, s a köztük fennálló feszültségben szinte "meg vagyunk feszítve". Ez az emberi lét sajátos keresztje, ami megrázó módon látható lett a megváltó Krisztus keresztjében.
Milyen nehéz elfogadni ezt a központi helyet és szerepet a világrendben! Ösztönösen is menekülnénk a "kereszt feszültségétől", és sokan elfojtják annak valóságát a tudat alá. Egyáltalán nem akarnak tudni róla. Így azonban még többet szenvednek, mert nem látják életük értelmét és célját. Hiába irigyli valaki az állatokat, mert az ember képtelen úgy élni, mint az állatok - öntudat és gondolat nélkül.
Minden ember az örök életre és boldogságra vágyik, de kevesen törekszenek erre tudatosan is. Erre csak azok képesek, akik már megtanulták és tiszteletben tartják a szellemi-lelki természet törvényeit is. Az alattunk álló teremtmények csak akkor segítenek a "cél elérésében", ha helyesen használjuk azokat. Helyesen: mind a fizikai, mind a lelki természet törvényeinek megfelelően. Az egyesek sorsa és boldogulása, valamint a közösség (család és társadalom) élete is attól függ, hogyan használjuk a dolgokat: ésszel és mértékkel, vagy mértéktelenül s esztelenül? Igazságosan, mindig tekintettel a Teremtőre és műveire, vagy igazságtalanul, elvakult önzéssel?
A természettudós szerzetes pap tudományos hátterű hitvallása minket is felszólít: saját mélységeink és a magasságok felé vezető lehetőségeink felfedezésére. Aki látható élete során az emberek szolgálata mellett a földön túli és a földöntúli valóságokat kereste, most már színről színre szemlélheti azt, akinek keze nyomát sejtette az ég sötétjébe helyezett csillagok világában is.
Szigeti
