14 évre ítélték a kecskeméti cukrászlány 2 méteres gyilkosát
A férfi 1999-ben Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségében hajléktalan, csavargó életmódja során kisebb lopásokból élt - ismertette az ítéletben Surányiné dr. Pólik Edina bírónő. Rendszeresen ismerkedett nőkkel, igyekezett a bizalmukba férkőzni, rövid távú kapcsolatokat kialakítani velük, miközben álnéven mutatkozott be és életkörülményeiről is hazudott nekik.
A Kiskunfélegyházán élő sértett akkoriban egy kecskeméti belvárosi cukrászdában dolgozott. A 31 éves nő 1999. szeptember 15-én 20 óra 30 perckor bezárta a cukrászdát, és gyalog elindult a kecskeméti pályaudvarra, hogy hazautazzon. Az állomáson azonban találkozott a későbbi vádlottal, aki alkalmi ismerőse volt korábbról. A férfi azután máig ismeretlen indokkal - nem kizárt például, hogy azzal, hogy hazaviszi kocsival - elcsalta magával. Egy kietlen, bokros-fás részre érve viszont a nő meggondolta magát, de az erős testalkatú, magas férfi megragadta a filigrán, nála 50-60 kilóval kisebb súlyú nő karját, és erőszakkal továbbvitte. Egy elhagyott helyen bántalmazni kezdte, leszorította a földre, és előbb erőszakkal közösült vele, majd megfojtotta a nőt. A holttestet másnap hajnalban találták meg. A férfi azért fojtotta meg áldozatát, hogy a nő megerőszakolása miatti felelősségre vonást elkerülje.
Mivel az elkövető kilétét nem sikerült megállapítani, az eljárást két év múlva megszüntették. Tavalyelőtt ősszel aztán a rendőrök egy fővárosi rablás gyanúsítottjától DNS-mintát vettek és a számítógép "kidobta", hogy a rabló DNS-e megegyezik a tizenhét évvel ezelőtti emberölés után rögzítettekkel. Mint kiderült, a vádlott a gyilkosság előtt ötször, azóta pedig még nyolcszor volt büntetve.
A gyilkost tulajdonképpen három bűncselekmény miatt kellett volna elítélnie a bíróságnak. Az emberölés, a nemi erőszak és a nő kifosztása miatt. (A férfi ugyanis a vádirat szerint magával vitte a gyilkosság után a nő táskáját, amiben 15 ezer forint és egy telefon, illetve telefonkártya is volt.)
A kifosztást nem lehetett bizonyítani. A férfi tagadta és nem lehetett kizárni, hogy esetleg valaki más vitte el később a táskát a holttest mellől. A nemi erőszak időközben sajnos elévült, így ezért megint csak nem volt büntethető a férfi.
Az emberölés miatt ítélte el végül a bíróság 14 évre. A férfi egyébként arra hivatkozott a védekezése során, hogy a nőt nem erőszakolta meg, az beleegyezett a közösülésbe és arra kérte, hogy minél durvábban szeretkezzenek, közben pedig fojtogassa, mert úgy élvez el. A védekezés egyébként egyértelműen azért volt ez, mert - ha elfogadta volna a bíróság - akkor gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősítik az esetet, ami szintén elévült volna 1999 óta.
A bíróság azonban megállapította az aljas indokból elkövetett emberölést. Egyúttal kimondta, hogy a férfi a fegyházbüntetésből legkorábban a büntetés 4/5-öd részének letöltését követően helyezhető feltételesen szabadlábra.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész ugyan tudomásul vette és nem fellebbezett, a vádlott azonban elsősorban felmentésért - nyílván a gondatlanságból elkövetett emberölés okán -, másodsorban pedig enyhítésért fellebbezett a Szegedi Táblabíróságra.
