A bor is összeköt Istennel

Szent János emléknapjához közeledve december 26-án ismét papi áldásban részesült az újbor a Barátok templomában. Immáron hetedik éves tradíció, hogy karácsony másnapján az esti szentmise kezdetén a papi személyek után a Mathiász János Borrend képviselői is bevonulnak a templomba, majd különféle szőlőnedűvel teli palackokat helyeznek a főoltár elé, áldozva ezzel a hagyományoknak, egyben Isten segítségét kérve a gazdák pincéjében levő nektár minőségének megőrzéséhez. A szertartást idén Galaczi Tibor piarista atya végezte el. (Fotók: Mátyus István)

A János-napi boráldás története

Borszentelésnek mondják, valójában megáldják a bort ezen a napon. János evangélista volt a legfiatalabb az apostolok közül, s az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált. Túlélte a kínzásokat, időskorában – egyesek szerint százévesen – halt meg. Ő az egyetlen a tanítványok közül, aki jelen volt Jézus Krisztus kereszthalálánál.

A Szent János-napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki. A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak.

Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boroskelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett; köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogányok a látottak alapján a főpapjukkal együtt megkeresztelkedtek. Szent Jánost boroskehellyel a kezében is szokták ábrázolni. A kehelyből kígyó mászik elő.

A bort, amióta létezik, a lélek italának tartják az emberek. Szent János napja (december 27.) a magyar hagyományok szerint is a bor megáldásának ideje. Hajdanán ezen a napon minden család bort vitt a templomba, hogy a pap áldását kérje rá. A szentelt bornak ugyanis olyan erőt tulajdonítottak, amivel beteg embert és állatot is gyógyítani lehet.

A János-napi borszentelés és borivás rituáléját már a XV. századi magyar misekönyvekben is megemlítik. A bort, vagyis „Szent János szerelmét” a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is így szerepel.

A XVIII. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, a harmadikon ünnepelték Szent János evangélista emlékét, ezen a napon szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat.

A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.

Kövessen minket a Facebookon is!