SIKERES VOLT A XIII. APOSTAGI LADIK FESZTIVÁL IS
Képgaléria
Augusztus 1-jén, 2-án és 3-án rendezték meg Apostagon a XIII. Ladik Fesztivált, vagyis a meghívó szavai szerint a - keresztény összművészeti kivonulást - amelyen olyan fellépők várták a részt vevő fiatalokat - mintegy ezer lelkes zarándok - mint a Vészbejárat, Ösztön, Iváncsits Tamás, Imperfectum, Rómer Károly, Olgyai hangok, Bence és barátai, Via Stellis, E.HU.P., Ladik, Só, Borka Band, Gável testvérek, 6Beat Band. Előadók között kiemelkedő volt: Olofson Placid atya, Böjte Csaba, Kamarás István atya. Szerepelt az Apostagi Színjátszókör, a Szegedi Jeromos Csoport színtársulata, az Érintések Improvizációs Színpad. De volt kiállítás, bogrács parti, teaház, plébániák közötti verseny, költő-olvasó találkozó, Demo délután, szalézi oratórium - játék, beszélgetés, gyónás, éjjeli ima. A PORTA EGYESÜLETET a Katolikus munkacsoport és a Porta Charitas Radió csapata képviselte.
A fiatalok nagy odaadással és lelkesedéssel, énekes imákkal vettek részt a vasárnapi érseki szentmisén, ahol régi, kedves ismerősük, a fesztiváli összejöveteleken, hagyományosan mindíg megjelenő dr. Bábel Balázs metropolita köszöntötte a részvevőket. Szentbeszéde pedig olyan tisztító, erősítő és lelkesítő volt, hogy újjongott a lélek a hatására. (A homiliát most - Barotai Imre atya, tiszteleletbeli kanonok, érseki penitenciárius jóvoltából - teljes szöveges terjedelemben közre tudjuk adni... (Köszönjük - a szerk.))
Amint arról a Porta vezetése a helyszínen tárgyalt Valaczka János főrendezővel, a Porta Katolikus Munkacsoport 2009-től a mostaninál aktívabban fogja segíteni a szervezőmunkát, hogy még többen tudjanak eljutni a nagy hagyományú találkozóra. Még többen tudjanak gyarapodni, erősödni az ott kiáradó kegyelmekből...
DR: BÁBEL BALÁZS érsek, metropolita beszéde:
Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Mind a négy evangélista leírja ezt a csodálatos kenyérszaporítási történetet. Fontosnak tartották, mert túl a csodán, aminek meg kellett történnie, bármennyire is kezdik ki a racionalista bibliakritika, hogy ilyen nem létezhet. Hiszen szent Ágoston már azt mondta: Néhány magból sok magot ki tud keleszteni Isten, miért ne tudná megtenni, hogy néhány kenyérből sokakat jól tud tartani?
Mind a négy evangélista azért is írja le, mert az egyszeri eseményen túlnő ez a csoda, máig hatóan lehet róla gondolkodni és elmélkedni. Magunk számára üdvös tanítást levonni belőle.
A Biblia-éve van. A Biblia olvasását szorgalmazzuk mindenkinek. Tudjuk, a Bibliának van egy általános bevezetése, az u.n. introductio, amikor egy evangéliumról vagy egy apostoli levélről elmondják a pontos tudnivalókat. Majd pedig van a részletező magyarázása, az exegezis, amikor sorról sorra kifejtik annak gondolatait. Valami ilyesmit szeretnék én most ebben a prédikációban.
Az Úr Jézus Keresztelő János halála után egy magányos helyre ment. Emberi lelkét megrendítette az igaz prófétának halála. S imádságba vonul el, hogy ott kapjon lelkének vigasztalást. A gyászra az a legjobb, ha imádkozunk, ha elvonulunk. De nem lehet lecövekelni a mi gyászunknál. Van egy középkori német közmondás: Gondolj mások nagyobb megpróbáltatásaira, hogy kisebb terhed könnyebbé váljon! Ezt tette az Úr Jézus is. Amikor jönnek oda az elesett beteg, éhes, emberek, megesik rajtuk a szíve. Milyen szép kifejezése az Isten irgalmának. Az Úr Jézusról valljuk, hogy az Atya képmása. Az Isten irgalma az ilyen nagyon kézzelfogható eseményekben is megmutatkozik. Megszánja őket. Meggyógyítja.
Majd pedig, amikor a tanítványok el akarják bocsátani az éhezőket, akkor egy hitet próbára tevő feladat elé állítja őket: Ti adjatok ezeknek az embereknek enni! Ne küldjétek el őket a falvakba! 2000 év telt el ezen evangéliumi csoda leírása óta, és nem változott az emberiség sorsa. Az éhínség továbbra is nagyúr. Annak idején Kennedy, az Egyesült Államok miniszterelnöke célul tűzte ki, hogy miniszterelnöksége alatt fölmennek az amerikaiak a Holdra, megszűnteti az írástudatlanságot és az éhezést a földön. - Mint tudjuk, csak az első valósult meg. Az ember följutott a Holdra, maradtak az írástudatlan tömegek, és a még nagyobb számú éhezők. Most már Magyarországon is ott tartunk, hogy sokszor iskolákba úgy mennek, nem reggeliztek. Éheznek. Magyarországon, ott ahol Kánaánja lehetne a gabonatermésnek. Igaz, most is nagyon nagy próbának vagyunk kitéve. Míg sokan nyaralásukat töltik, mások mentik az életet, a gabonát,.- kemény aratással végzik munkájukat. Imádkozzunk értük is.
Jézus, a tanítványoknak, akik egy ötletként mondják: Van itt öt kenyerünk és két halunk. Erre azt mondja: Hozzátok ide! - Tudjuk más evangéliumból: hozzáteszik az apostolok, de mi ez ennyinek. 200 dénár árú kenyér se lenne elég! Az Isten a keveset is elfogadja, de azt mindenestől. Nem mondta azt, hogy az ötből négyet adjatok, vagy a halakból egyet, hogy még maradjon annak, aki azt árulja, vagy aki azt birtokolja. Az Isten mindent kíván. De a mindenre nagylelkűen válaszol. Az Istent nagylelkűségben nem lehet fölülmúlni. Örök törvény. Nekünk az a bajunk embereknek, hogy nagy ígéretek teszünk. Legyen az házasság, papi hivatás, szerzetesség, jófeltételek. Aztán fokozatosan szépen visszavesszük azokat. Nem kell ezt olyan komolyan gondolni! Isten radikális követelésére, radikálisan kell válaszolni! Csak akkor lehetünk igazán mi is boldogok. Mert erre válaszol az Úr maga is nagylelkűen.
Azután megparancsolja, hogy ültessék le a fűre a tömeget. Ahogy most ülnek a kedves testvérek a fűben, úgy volt ott is. Micsoda hit kellett az apostolok részéről? Ha most fölsülünk, leültetjük az embereket, hogy kapnak valamit. És mégse kapnak! Ezek majd még megvernek bennünket. Velünk játszadoznak, amikor mi éhesek vagyunk? Az apostolokban erősebb volt a hit, és leültették őket. Az élethez hit kell. Főként akkor, amikor exisztenciális sorskérdések elé vagyunk állítva, hinnünk kell az Isten jóságában és hatalmában. Ezt a hitet kérni kell! Ha más nem, a Szentlélek által, hogy erősítse bennünk.
Jézus megáldja a kenyereket. A kenyér egyébként is áldott! Régen a magyar ember keresztet rajzolt a kenyérre, mielőtt megszegte volna. Mondják, hogy a XX. század elején Afrikában olyan törzsre bukkantak a kutatók, akik eltérően környezetüktől, a muszlimoktól és más ilyen természeti vallás híveitől, keresztet rajzoltak a kenyerükre. Amikor azután faggatták őket, akkor azt mondták, hogy mi valamikor több száz éve Magyarországról jöttünk ide őseinkben fogolyként. Magyaroknak mondják magukat. A magyar emberben mindig volt, - a keresztény magyar emberben, - tisztelet a kenyér iránt. Nem égette el a búzát.
Ezt a kenyeret, amit megáld Jézus, már előképének kell látnunk a Oltáriszentséget. Talán itt az pont, ahol megértjük, miért került a Szentírás szövegébe ez az egyszeri csoda. - Jóllakatja Jézus az embereket. Összeszedeti a maradékot is. Isten bőkezűen ad, de nem akarja azt, hogy mi pazaroljunk. Becsüljük meg a teremtett világ értékeit. Különösen most, amikor érezzük, hogy egyre fogynak a természet erőforrásai. Nem lehet pazarolni. Az emberiség még mindig annyi mindenben pazarol. Még olykor az élelemben is. Sokszor, mint érsek, részt vettem olyan fogadásokon, ahol nagyon előkelően szervíroztak és hatalmas fogadásokat tartottak sokszor, állami fogadásokat. Mindig fájt a szívem, amikor a kihozott ételbe belepiszkáltak, és utána visszavitték. Lehet, hogy a moslékba, vagy nem tudjuk hová. Nem engedhetjük meg, senki sem engedheti meg, hogy az étellel pazaroljon, amikor annyian éheznek a földön. Megboldogult János Pál pápa vendége voltam egyszer-kétszer a püspöki karral egyetemben. A morzsát is fölszedte a tányérból a villájával. Figyeltem. Nem lehet pazarolni a mai világban, amikor éhező emberek vannak.
Utána összeszedeti a morzsákat, amit ismét fölhasználtak. Utalás ez az Oltáriszentségre. A legkisebb darabkáját is mindig megbecsüljük. Azért is purifikálja, tisztogatja a pap a paténát és a kelyhet, mert hisszük, hogy a legparányibb érzékelhető részben is ott van maga az Úr Jézus.
Ettek, és jóllaktak. De a biológia törvénye szerint pár óra múlva megéheztek. A földi étkezésnek, a táplálkozásnak ez a rendje. Eszünk, majd újra megéhezünk. Mondja is Jézus, amikor az Eucharisztiáról beszél, atyáitok, amit a pusztában ettek a kenyérből, ettől még meghaltak. És újra megéheztek, ha ebből ettek. Azt a kenyeret, amit majd én adok, az olyan kenyér lesz, kielégíti lelketek vágyát, kívánságát, és az az örök életre segít benneteket.
Most még csak a kenyérszaporítás csodájáról hallottunk, de előttünk van már az Eucharisztiának a fölmagasodása, amit most itt ünneplünk ebben a szentmisében is. Hiszen a kenyér és a bor színe alatt jelen van az Úr.
A nem-keresztény Gandhi mondta azt annak idején: Az egyetlen forma, amiben az Isten megjelenhet az embernek, az a kenyér. Nem tudom, hogy tudta-e akkor még, vagy már a keresztények hitét. Jézus a kenyér színe alatt is jelen van, testét adja nekünk eledelül, lelki éhségünknek a kielégítésére.
Ahogy akkor Jézus hálát mondott, áldást mondott, úgy adta oda az apostoloknak, hogy osszák szét. Ez történik minden szentmisében, az ő megbízatása folytán, az apostoli folytonossággal, a papok Jézus nevében és személyében megáldják a kenyeret, hogy Krisztus teste legyen és osztják azoknak, akik azt méltóképpen magukhoz vehetik. Ez a kenyérszaporítási történet sokrétű gondolataival indítson meg bennünket itt a mai vasárnapon. Adjunk hálát a mi Urunknak, megesik rajtunk a szíve, Táplálékot ad nekünk. Ez a Táplálék betölti szívünk és lelkünk vágyát. Amen.
