„A SAS nem repül tovább” – In memoriam Bálint János

Szárnyra kelt a fájdalmas hír, miszerint május 31-én délelőtt lezuhant egy elektromos repülőgép a pécs-pogányi repülőtér közelében. A járműben utazó két férfi szörnyethalt, esélyük sem volt a túlélésre. A pilóta, Bálint János – alias SAS – személyében a Wojtyla Barátság Központ sorsközösségének egyik önzetlen támogatója, igaz barátja távozott a minden élők útján. Kedves János! Oly hirtelen történt mindez, pedig mennyi-mennyi ötletet, tervet, elgondolást tartogattál még tarsolyodban a jövő számára – mintha csak tizenhat éves lettél volna. Pénteken bizonyossá vált előttünk, szabott időd végleg lejárt e világban. A SAS nem repül tovább. A Föld már elengedett, szívünk zokog, gyászban van. Innen most búcsút kell intenünk Neked. Sírunk nagy-nagy keserűségünkben, de mégsem úgy tesszük, mint akinek nincs reménysége, hanem úgy, mint aki tudja: van folytatás, szem nem látta, emberi fül nem hallotta csodálatos folytatás, amit Jézus készített az Őt szeretőknek. Reménység szerint, Krisztus érdeméért, Te már jó helyen vagy. Ott már nincs betegség, könny, fájdalom, halál. Ott majd újból találkozunk. A Szentírás szavaival üzenjük hátramaradt szeretteidnek: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”.

„Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (90. zsoltár)

Kövessen minket a Facebookon is!