Botrányos évtizedek után -színidirektori választás előtt
Sok botrány büdösítette a levegőt a kecskeméti színház direktori széke körül, az elmúlt negyed évszázadban. 1983-at írtunk, amikor a „nagy triumvirátust” – Jancsó Miklóst, Hernádi Gyulát, Gyurkó Lászlót – küldte a kecskemétiek nyakára művészeti életünk akkori diktátora, Aczél György.
„Itt országos hírű színházat csinálunk! Sőt európai hírűt! Mi több, világhírűt!” – hangoztatta a három híresség. Aztán ötletszerűen, átgondolatlanul felforgattak mindent. A rózsaszín álmok és a sebtében színpadra rittyentett lilagőzös produkciók oda vezettek, hogy két év alatt 180 ezerről 50 ezerre csökkent az évadonként nézőszám a patinás teátrumunkban. Miközben a színház kiadásai csaknem duplájára emelkedtek! Amikor a kudarcot kudarcra halmozó trió elpárolgott Kecskemétről, egy pártkatonát, Gera Sándort pottyantották a direktori székbe, de ez csak egy villámtréfa volt, a bődült nagy káosz közepén.
Végül a legendás hírű nagy öreg" Lendvay Ferenc rázta gatyába színházunkat, akit 1986-ban bíztak meg az intézmény vezetésével. Az idős szakember új társulatot szervezett, konzervatív műsorpolitikájával pedig, Jancsóéknál jóval szélesebb igények kielégítésére törekedett. Apróbb botrányokból az ő direktorsága idején sem volt hiány, de kétségtelenül hamar felszámolta a korábbi káoszt, stabilizálva egy közepes szakmai színvonalat a teátrumban.
Azután jött a rendszerváltás, s az új igazgatói pályázat. A színházat felügyelő városi vezetésbe új pártok emberei kerültek, akiknek ugyan nem sok fogalmuk volt e művészetről, de makacsul verték az asztalt, jelezve, hogy ők az urak a városházán. Így azután a szakemberek, a társulat és a sajtó tiltakozása ellenére, nem a józan életű, korábban már főrendezőként Kecskeméten is bizonyító Szőnyi G. Sándort nevezték ki direktornak, hanem Illés Istvánt. Két-három évvel később meg is bánták, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezik.
A következő színigazgatói pályázatot megelőzték a helyi választások. Megint új vezetése, összetétele lett a hivatalnak és a közgyűlésnek, akik szintén dilettánsak lévén, elkövették ugyanazt a hibát – ma már Bal-lépésnek emlegetik -, mint az elődeik. Így került egy fiatal trió – Bal József és csapata – a kecskeméti teátrum élére. Akkora káoszt nem okoztak ugyan ténykedésükkel, mint a korábbi triumvirátus, de balhés produkciókból náluk sem volt hiány, és finoman fogalmazva: képtelenek voltak megkedveltetni magukat a kecskeméti közönséggel. Nem is hosszabbították meg a szerződésüket, miután lejárt a megbízatásuk.
Őket követte 1998-ban Bodolay Géza, aki máig a színházunk direktora, s aki az szeretne maradni a jövőben is. Decemberben jár le a mandátuma, ezért az illetékes bizottság a héten már tárgyalt az új pályázat kiírásáról, amiről augusztus végén dönt majd a képviselő-testület. A színházat felügyelő alpolgármester, dr. Sárközy István korábbi nyilatkozatait, kifogásait tekintve, nem tűnik ismét biztos befutónak Bodolay. A város vezetői nem elégedettek a nézőszámmal, a teátrum jelenlegi népszerűségével. Sárközy szerint, több előadás is botrányos volt az elmúlt években – a Tartuffe-öt különösen sérelmezi, amelyben önkielégítést végzett az egyik szereplő, a diákokkal zsúfolt nézőtér előtt…
Szóval, meg kell küzdenie rendesen Bodolay Gézának, ha továbbra is színidirektor szeretne maradni Kecskeméten. Ráadásul sok vetélytárssal számolhat. Néhány saját társulatából készülődik állítólag, hogy megküzdjön vele az igazgatói székért. Ugyanakkor a megszorítások, a művészeti életet is sanyargató gazdasági helyzet megannyi országos hírű színészt, rendezőt késztethet arra, hogy megírja kecskeméti pályázatát. És persze, megy a pártokon belüli lobbi is majd. A fideszes többségű városi hivatalban, közgyűlésben, bizonyára nem lesz mellékes, hogy melyik pályázó mondható hű katonának a narancsosok között.
A Tisztelt Olvasó milyen színházat szeretne Kecskeméten? És kit látna szívesen a színidirektori székben? – Írja meg nekünk!
- lexi -
