Cseke Péter mesélt pályájáról a Wojtyla Házban
Képgaléria
– Színházi családban cseperedve már gyerekként színidirektornak készültem. Persze akkor még nem fogalmazódott meg bennem ilyen pontosan, de ma már tudom, hogy arról volt szó. Szüleim a nagyváradi teátrum tagjai voltak. Ahol egy bizonyos Laci bácsi minden dologhoz értett; olyan akartam lenni, mint ő. Egészében érdekelt a színház – árulta el az erdélyi gyökerekkel rendelkező színművész-igazgató.
– A Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Színházvezetőként is jól jön, amit ott tanultam. Édesanyám döntése volt, aki úgy vélte: megfelelő alapot jelent, ha mégsem kerülnék be a színművészetire. Én szintén jó ötletnek tartottam, emellett azonban gyerekkoromtól izgatott annak lehetősége, hogy hivatásos diplomata legyek. Már csak azért is, mert sok nyelven tanultam – más kérdés, mennyire tudok. De azért a színészet kiskorom óta része volt az életemnek, nem csak a szüleim miatt; gyerekszínészként részt vehettem előadásokban. Közgazdasági szakérettségi után pedig bekerültem a színművészeti főiskola Szinetár Miklós és Babarczy László vezette osztályába – tette hozzá.
Megjegyezte: – Amikor 1992-ben eljöttem a Nemzetiből, a barátaim, egy ügyvédházaspár, azt mondták: csinálunk neked egy „bétét”, ne félj semmitől, ez a jövő. Tartottam kicsit a dologtól, de nem volt bennem erős félelem. A középiskolás gazdasági ismeretekkel átláttam a dolog könyvelési, adminisztratív részleteit. Aztán szívfájdalommal néztem sok nagynevű kollégát, ahogy a számlatömbjükkel tehetetlenkednek. Nem színésznek való az ilyesmi, a színésznek játszania kell. Nem jó helyzet, ha egy színjátszóból számlaadó szövegmondó kisiparos válik.
– Először átlépve a kecskeméti színház küszöbét, rögtön arra gondoltam, hazajöttem, hisz az itteni teátrumot is éppúgy Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte, akárcsak a nagyváradit. Ráadásul a két épület kialakítása is egyforma – idézte fel hírös-városbeli megjelenését Cseke Péter, aki közben ajándékként egy-egy CD-válogatást is átnyújtott Karol Wojtyla – Szent II. János Pál pápa – verseiből, saját előadásában.
Kérdésre válaszolva azt is kifejtette, miként viszonyul a szakralitáshoz, hogyan talált Istenre.
– Szüleim vallásos emberek voltak, megkereszteltek, ám hittanra nemigen jártam, főleg az uralkodó politikai helyzet miatt. Azonban mindig közel állt hozzám a spiritualitás. Keresztény tudatomban feleségemmel, Sára Bernadettel történő házasságkötésem hozott valódi fordulatot. Manapság már rendszeres bibliaolvasónak számítok.
Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító-igazgatója arról is érdeklődött, elfogadja-e színházában a másként gondolkodókat?
– Senkit nem kívánok megtéríteni, ehelyett inkább személyes példát szeretnék mutatni. A színházban egyedüli szempont a tehetség. Hogy ki hová teszi az x-et, illetve mit csinál másutt napközben, nem foglalkoztat. Egyébként pedig ha valaki kereső ember, az átüt a színpadon is – fogalmazott.
