Szeberényi Gyula Tamás támogatta a wojtylások étkeztetését

Kecskemét megyei jogú város egyik alpolgármestere, dr. Szeberényi Gyula Tamás neve az idők során számos tekintetben összeforrott a Wojtyla Barátság Központ intézményével és százhúsz főt számláló sorsközösségével. A népkonyha által szervezett, rendezett kulturális események, megemlékezések állandó résztvevője. Szinte együtt kel-fekszik, lélegzik és mozdul a szociális intézmény által gondozott elesettekkel. Halmozottan hátrányos helyzetük ismeretében próbálja igazgatni őket életük nehezen járható útvesztőiben, aktívan segíti a nehézsorsúakat a zsákutcákból való minél előbbi kitalálásban, a lehetséges megoldások keresésében. Mindezeken túlmenően pénteken – immáron sokadszor – ő ajánlotta fel a ház ellátottjainak ebédjét. Elfoglaltságai miatt ezúttal személyesen nem állt módjában megjelenni az étkezdében, ám a létesítmény szegényeihez szóló üzenetében jókívánságai mellett hangot adott készségének, miszerint máskor is szívesen nyújt segítő kezet bárkinek, amikor amiben csak lehet. A menüt – borsólevest és lekváros-grízes tésztát kenyérrel, süteménnyel – Borisz atya ortodox lelkipásztor szolgálta fel, aki előzetesen Szent Lukács evangéliumából a gadarai megszállott történetét idézte és fűzte hozzá biblikus gondolatait. (Fotók: Mátyus István)

Az ördögtől megszállott

„A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögöktől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: „Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. Az ördög kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” – „Légió” – válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. Az ember, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lukács 8,26-39)

Kövessen minket a Facebookon is!