90 éves a Kecskeméti Gazdasági Vasút – Előadást tartottak a Wojtyla Házban
Képgaléria
A Kecskeméti Kisvasutat napi három vonatpárral Kecskemét város Erdőhivatala hozta létre, Bakkay József tanácsnok, erdőmester kezdeményezésére. A keskeny, 760 mm-es nyomtávolságú vasútvonal építését a mostani Bugac Felső állomásból kiinduló erdőgazdasági iparvágány helyén kezdték meg, és innen vezetett tovább a vonal az erdőn át az alsómonostori téglaégetőig. A 15 km-es gazdasági vasutat 1917-ben adták át.
A vasútüzem bővítése 1927 őszén kezdődött. A Kecskemét–Kiskunmajsa közötti 51 km-es fővonalat 1928. szeptember 12-én adták át. Ezzel együtt megépült Kecskeméten a Rávágy téri új végállomás, valamint átrakodót hoztak létre a nagyvasúthoz. A környékbeli tanyákon élőknek nagy előrelépést jelentett a kisvonat, mert ez volt az egyetlen közlekedési eszközük. A személyszállítás mellett a megtermelt árukat is gyorsan el tudták szállíttatni a városba, illetve az átrakodó állomásnak köszönhetően bárhova. E vonalon már kezdetektől napi három vonatpár közlekedett, reggel, délben és este. Eleinte három gőzmozdony látta el a szolgálatot.
Az 1929–33 közötti gazdasági válság miatt a vasút léte veszélybe került. Kecskemét város vezetői nem nyugodtak bele, hogy a nemrégiben épített vasútat bezárás fenyegeti. A jövőt a turizmusban látták. Létrehozták a Kecskeméti Idegenforgalmi Irodát, mely Bugacpusztán programokat, kirándulásokat szervezett. Óriási kampánnyal hívták fel az emberek figyelmét a kisvasútra és Bugacpusztára. Több neves hazai és külföldi személyiség is megfordult itt, például Móricz Zsigmond, Gusztáv Adolf a későbbi svéd király és Rabindranáth Tagore Nobel-díjas költő, író. A gőzmozdonyokat ekkor cserélték le dízelmeghajtású motorkocsikra.
Az 1930-as évek folyamán több terv is született a vasútüzem bővítésére új vonalakkal. Felmerült a kiskunmajsai vonal meghosszabbítása a Szegedi Kisvasút felé – összekapcsolva a két hálózatot, valamint új vonalak építése Kiskőrös, Kiskunhalas, Cegléd irányába.
Végül a kiskőrösi vonal megépítésébe kezdtek bele az 1940-es években, a második világháború azonban több évig hátráltatta a munkát, csak az alépítmény létrehozása kezdődött meg. A háború után azonban folytatódott a munka.
1947-ben Törökfáitól Páhiig, majd 1948-ban Kiskőrösig építették meg a vágányokat. Így a vasútüzem elérte a 100 km-es vágányhosszt.
1949 elején Kecskemét város tulajdonából a MÁV kezelésébe került a vasútüzem.
1961-ben területrendezés miatt felszedték a Rávágy tér és az átrakodó közti mintegy 1 km-es szakaszt. Ezután kezdték meg az Mk49-es mozdonyok beszerzését, melyeket később Mk48-asokra cseréltek az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció eredményeként.
1981-ben a Halasi úti felüljáró építése miatt megszüntették a Kecskemét-alsó pályaudvarhoz kapcsolódó pályaszakaszt is. A csökkenő utasszám miatt az ezredfordulóra általánossá váltak a mindössze egykocsis szerelvények.
A kisvasúton 2009 decemberében szűnt meg a személyszállítás. Az utolsó vonatok december 12-én közlekedtek Kecskemét és Kiskunmajsa között. Bár a kiskőrösi vonalrész is ezen a napon szűnt volna meg, december 11-én Kispáhi közelében kisiklott az egyik személyvonat.
A pálya, a létesítmények és a járművek további sorsa bizonytalan, aggodalomra ad okot, hogy egyre jelentősebb számban történnek rongálások.
A kisvasút újraindítására idegenforgalmi szempontból szükség lenne, ám ez állami vagy európai uniós forrás nélkül elképzelhetetlen. Tanulmányokon keresztül vizsgálják a járat megújításának lehetőségeit.
