Holtság Károly szeretetebédje a Wojtyla népkonyhán

„Olyan vidéken nőttem fel, ahol az embert öntudatlanul is megérintette a szépség és a művészetek. Esztergomban születtem, Visegrádon, Szentendrén tanultam. Már ekkor beleszerettem a képzőművészetekbe és a fotózásba. Mestereim Somodi László festőművész és Mészáros Dezső szobrászművész volt. Gimnáziumi érettségi után megismertem Tatár Miksa üvegfestő művészt az Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanárát, aki új utat mutatott az életben. Négy év után számot adhattam tudásomból, az akkori legjobbakból összehívott bizottság előtt. Azóta is ezt az utat járom, és próbálom tudásom maximumát nyújtani ebben a szép mesterségben.” – vallott egy helyütt önmagáról Holtság Károly kecskeméti iparművész, ólomüvegfestő. Gazdag munkásságát olyan épületek színezett üvegfelületei fémjelzik, mint – egyebek mellett – a budapesti Parlament, avagy Szaúd-Arábia magyarországi nagykövetsége, valamint neki köszönhetően kaptak ólomüveg borítást a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ bejárati ajtajai is. Ami ez utóbbit illeti, ősidőktől fogva támogatója a népkonyhának, nem csoda hát, ha a szociális intézmény minden lakója ismeri – és önzetlensége, színtiszta jelleme, jóságos lelke okán – tiszteli is. Holtság Károly ismét igencsak rászolgált a dicséretre, ugyanis ma sem „kímélte” a népkonyha gondozottjait; óriási adag borsós tyúktokánnyal és tésztával tisztelte meg a létesítmény szegényeit, plusz frissen sütött rétessel – almás, meggyes ízben.