A Csalánosi Csárda tulajdonosa látta vendégül a Wojtyla Ház elesettjeit

Radványi Barna jóvoltából kerülhetett ma meleg koszt a Wojtyla Barátság Központ gondozottjainak böjtös asztalára, mintegy százhúsz tartósan rászoruló számára. A nemes lelkű vállalkozó évente legalább négy alkalommal segíti a nélkülözők itteni szociális étkeztetését, ráadásul „közkívánatra” főznek; vagyis azt készítik el, amit a gondozottak „rendelnek”. A hatalmas mennyiségű zúzapörkölt és nokedli köret kora délben „lépte át” két óriási fazékban a népkonyha bejáratát. Az ízletes harapnivaló mellett friss kenyér és sütemény is megillette a szegényeket. Radványi úr rendszeres déli elfoglaltsága miatt ezúttal sem tudott személyesen ellátogatni az ebédlőbe, ám patinás vendéglőjéből üzente: azt kívánja a sok-sok idejáró nehézsorsú embernek, fogyasszák az ételt oly jó étvággyal, mint amilyen önzetlen szívvel ő adományozta. A kitűnő menü Nagy Mihály üzletvezető mesterműve, azonban őszinte elismerés illeti a Csalánosi Csárda többi dolgozóját is. A Wojtyla sorsközösség ellátottjai üzenik: köszönik Radványi úr gondoskodó szeretetét, munkatársai odaadó munkálkodását. A mai étek páratlan ízvilága sokáig velük fog maradni, különösen, hogy még repeta is jutott bőven. Ebédosztás előtt Borisz atya, a sorsközösség igaz barátja, „házi lelkésze” osztotta meg biblikus gondolatait a finom harapnivalóra várakozó rászorultakkal. Szavait Lukács evangéliuma 16. fejezetének 19-31. igeversei ihlették. Isten minden pillanatban vár ránk. Akarunk-e közelíteni hozzá, hinni benne? – tette fel a kérdést végül lborisz atya. (Fotók: Tódor Norbert)