Michael A. Blume apostoli nuncius: Nem csak a gazdasági rendszerekbe vetett törékeny remény számít!
Képgaléria
– Hogyan működik a diplomáciai szolgálat a járvány idején?
– Diplomáciai képviselőként több mint egy hónapja korlátozott módon tudom csak végezni a munkámat, mert a fertőzés elkerülése érdekében betartjuk a mozgásra és a kapcsolattartásra vonatkozó korlátozó intézkedéseket, illetve a vatikáni feletteseink előírásait is. Érvényes ez a lelkipásztori látogatásokra is, amelyeket sajnos ugyanezen okból el kellett halasztanom. De nem unatkozunk, mert sok olyan tevékenység van, amihez nyugalmas pillanatokra van szükség, ahogy például arra is, hogy előkészüljek erre az interjúra. A diplomáciai testület dékánjaként olykor közvetítenem is kell a nagykövetségek és a kormány között, például a koronavírus kezelését célzó egészségügyi intézkedésekre vonatkozó információkat.
– Ön szerint milyen új nehézségeket okoz a járvány és melyek a pozitív következményei az emberek életmódjában?
– Szent Pál szavaival kezdeném a választ: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket” (Róm 8,28). Az év elején még nem tudtuk volna elképzelni a világméretű leállást és az ebből következő nehézségeket. Még most is csak döbbenten nézzük, hogy milyen hirtelen és drámai módon sújtott le néhány nemzetre a vírus, milyen válságba sodorta az országokat.
Törékenységünk tudata elbizonytalanít minket, nem szabad azonban veszni hagynunk a lehetőséget. Fel kell ismernünk Isten kezét ezekben a történésekben.
A gondok és a fájdalmak nem jelentik az utolsó szót. Ebben az időszakban talán mélyebben megérthetjük a keresztények családjának fontosságát, illetve szerepét, hiszen a családnak most sokkal több lehetősége van arra, hogy együtt legyen. Most különösen is fontos a keresztények nagy családjának a támogató, biztató jelenléte a világban, hiszen súlyos nehézségek vesznek körül bennünket, sokan elveszítik munkájukat, aggódnak az anyagiak miatt, félnek a jövőtől.
A megoldásokat keresve nem csupán az emberi gondolatok, a gazdasági rendszerekbe vetett törékeny remény számít, hanem ami ennél fontosabb, maga Isten.
Ő földi létezésünk előtt már szeretett minket és arra hív, hogy kerüljünk közel hozzá az imádságban, a Szentírás olvasásában. Ez a forrása annak az életnek, amelyet képes mélyen átalakítani Isten és a felebarát szeretete. Azt kívánom, hogy tudjuk újra felfedezni – közben sok lelki gyümölcsöt teremve – a hegyi beszéd aktualitását és Krisztus ígéretét, hogy azokkal lesz, akik összegyűlnek a nevében.
Újra fel kell fedeznünk az imádság szépségét, a zsoltárok nagyszerűségét, a bibliai imádságokat, amelyek Jézust is elkísérték egészen a kereszthalálig.
Ha fel tudjuk fedezni ezeket a kincseket a családban, sikerül jobban visszatükröznünk ebbe a világba a Szent Családot, amely arra hív, hogy vele együtt imádkozzunk és szemléljük ezt a kialakult helyzetet. Az Úr rajtuk keresztül is szeretné megtanítani nekünk, hogyan élhetünk katolikus keresztényként, az áldozat és az öröm lelkületében, és főként a megújult szeretetben egymás iránt.
A sajtóban megjelennek olyan hírek is, amelyek a jövőről szólva olykor azt a benyomást keltik, hogy az újraindulás főszereplője a gazdaság. Fontos ez is, de nem az egyetlen dolog, ami számít.
A középpontban az ember van. Az Isten képmására teremtett ember, akinek a méltósága nem függ attól, hogy mit birtokol vagy mekkora hatalma van.
Különleges lehetőségünk van arra, hogy jobban megértsük hitünket, küldetésünket, ha tanulmányozzuk és átelmélkedjük Ferenc pápa tanítását. A Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítása – amely magyarul is elérhető –, jó kiindulópont ehhez. Olyan nagy ajándék, hogy ma naprakészek lehetünk ezekben a kérdésekben, illetve hírekben ‒ ezt segítik a Vatikáni Rádió magyar nyelvű hírei és önök, a Magyar Kurír katolikus hírportál. Elmélkedni Isten szaván, imádkozni és örömmel gyakorlattá tenni – így kerülhetjük el, hogy a keresztény családi élet karanténba legyen zárva!
– Ferenc pápa márciusban imádságra hívott mindenkit, később az üres Szent Péter-bazilikában mondta el az Urbi et Orbi áldást. Miért ilyen erősek és jelentőségteljesek ezek a gesztusok?
– Ferenc pápa gesztusai azért ilyen erősek és jelentőségteljesek, mert világszinten ő a legelismertebb vallási vezető. A pápa kitárja karját minden jóakaratú ember felé, aki Istent keresi. A pápa a hit embere, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Szentatya által vezetett liturgiák és imádságok, akkor is, ha kevesen voltak jelen, mély nyomot hagytak a történelemben. Nem csupán a katolikusokban, hanem sok más keresztényben, más vallások vezetőiben és híveiben egyaránt.
Az üres Szent Péter-bazilika és a Szent Péter tér televízióban közvetített képe a hit fényénél egy nagyon különleges szempontra világít rá: valójában ezek a helyszínek zsúfolásig megteltek – több millió ember követte élőben a közvetítéseket minden népből és nemzetből!
Ahol ketten-hárman összegyűlnek a nevében, az Úr Jézus is ott van. Ebben a jelenlétben érezni lehet Krisztus mély vágyát is, hogy a szétszóródott nép és nemzet közösségben legyen a Mennyei Atyával. Ez a remény közössége. Ez a közösség a megvalósulása Krisztus imájának, hogy legyen mindenki egységben, közösségben az Atyával és Jézussal. Minden nyelv és minden nép összegyűlik ezeken a – több mint virtuális – közvetítéseken, hogy hallgassa Isten szavát és együtt imádkozzon a Szentlélektől lelkesítve. Mindez része Jézus imájának, hogy „legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).
– A pápa mindig azt mondja ebben az időszakban, a Feltámadási terv címmel megjelent írásában is, hogy meg kell újulnunk, és ami a legfontosabb, az a szolidaritás, a leggyengébbek iránti figyelem.
– A Feltámadási terv című írása a Szentatyának egy elmélkedés olyan bibliai szövegeken, amelyek azok tapasztalatát mondják el, akik látták a feltámadás jeleit és találkoztak a feltámadt Krisztussal. A pápa arra hív, hogy mi is elmélkedjünk ezeken a jeleneteken és jeleken, hogy megtapasztaljuk: Isten mindig a népe mellett áll, „különösen, amikor a fájdalom erősebben van jelen”. Arra hív, hogy győzzük le a veszélyhelyzetet és a fatalizmus veszélyét. A kialakult helyzetet a pápa szerint „a szolidaritás antitestjeivel” tudjuk legyőzni. A jelen helyzet feletti győzelem képes előmozdítani az igazságosság és a szeretet kultúráját.
Ha sikerül győznünk, akkor Krisztussal együtt a közös történelem alkotóinak és főszereplőinek érezhetjük magunkat. Micsoda hatalmas küldetés és feladat ez!
A felelősség nagy, hiszen a szolidaritás kultúrája olyan közösséget feltételez, amely tevékenyen segíti a szegényeket, a betegeket és azokat, akikről már mindenki megfeledkezett. Nagyon gazdag és mély írása ez a Szentatyának, szeretettel ajánlom olvasásra és elmélkedésre.
– Sok országban élt már, nagyon szegény országokban is, sokfelé vannak kapcsolatai. Gondol rájuk ebben az időszakban?
– Közös bennünk, hogy mindenkit formálnak a tapasztalatok. Én éveket töltöttem Amerikában, Afrikában és Európában, és sokat utaztam a világban, bejártam minden kontinenst. Ez a világjárvány komolyan elgondolkodtatott. A járvány az Ugandában töltött utolsó éveimre emlékeztet, amikor az Albert-tó közelében lévő menekülttáborban kongói menekülteket látogattam, akiknek országában egy másik vírus pusztított, amelynek neve egész Afrikában félelmet kelt: az ebola. Nem tudom, hány emberrel fogtam kezet, hány emberrel beszélgettem. A vírust sikerült ellenőrzés alatt tartani.
Soha nem felejtem el a fővárosban, Kampalában azt a sok embert, akikkel a nyomornegyedeket látogatva találkoztam. Voltak köztük igazi szentek is, akik nyomorúságos körülmények között élő fiatalokat fogadtak be és emberségesen bántak velük. Ha a koronavírus hozzáadódik ehhez a nyomorhoz, akkor abba bele sem szeretnék gondolni. A hírek jelenleg ötvenhárom esetről szólnak, de biztosan nem azonosították be úgy az eseteket, ahogyan Európában. Biztosan sokkal több eset van.
Végül pedig szeretném arra hívni az olvasókat, hogy imádkozzunk együtt a harmadik világban élőkért is, akik veszélyben vannak, és ez nem az ő bűnük.
Értékes Isten szemében, ha ezért a sok millió emberért is imádkozunk. Újítsuk meg reményünket abban, hogy Isten nem hagyja el a Föld kicsinyeit.
A kicsinyek mindig az irgalmas Atya különleges figyelmében részesülnek.
– Mit javasol erre az időszakra, hogy ne essünk kétségbe, hanem megerősödjünk a hitben?
– Ferenc pápa gondolataival szeretném zárni a beszélgetést: „Amikor a világjárvány miatt otthon maradunk, használjuk ki ezt az időt arra, hogy újra felfedezzük a rózsafüzér imádkozásának és a máriás liturgiák hagyományának a szépségét.
Családotokkal, vagy egyedül, minden alkalommal tekintsetek Krisztus arcára és Mária szívére!
Az Ő anyai közbenjárása segítsen titeket e rendkívüli megpróbáltatás idején!”
