Sako iraki pátriárka: A pápa látogatása segíthet visszatalálni hivatásunk forrásához
A pátriárka szerint a pápa nemrég bejelentett apostoli látogatása minden közel-keleti keresztény számára gondviselésszerű lehetőség lesz arra, hogy a megtérésért zarándokoljanak, „visszataláljanak eredeti forrásaikhoz”, s így minden ember javára nagyobb odaadással hirdethessék az evangéliumban ígért üdvösséget. Ezért mindenkinek ébernek kell lennie, hogy ez a nagyszerű lehetőség ne múljon el „anélkül, hogy nyomot hagyna bennünk, Egyházunkban és országunkban”.
A káld pátriárka értékes javaslatokat tett a pápalátogatás megélésének módjáról, hogy végül „az Egyház nagyobb odaadással térjen vissza az evangélium spirituális radikalitásához és közelebb kerüljön az emberekhez, atyáink, szentjeink és vértanúink példája nyomán, minden eszközzel, odaadással és örömmel szolgálva őket”. Sako bíboros kiemelte, hogy a káld egyház a többi iraki és közel-keleti testvéregyházzal együtt különböző politikai, gazdasági és társadalmi nehézségeken megy keresztül a háborúk, a szélsőségesség, a kivándorlás, valamint a koronavírus-járvány következményei miatt.
A sok szenvedés és nehézség sokaknak elszomorította a szívét és elhomályosította a látását – véli a káld pátriárka. – Azonban a mártírkodás és a panaszkodás helyett ebben a helyzetben is érdemesebb volna élni mindazzal, ami segít visszatérni saját hitünk forrásaihoz. Csak így érthetjük meg újra, hogy „keresztény létünk Irakban és a Közel-Keleten nem véletlen”, s nem a kivándorlás a sorsszerű végzete, mert „egy isteni terv” szerint valósul meg a történelemben. Vagyis hivatásunk és missziónk van ebből adódóan, ha „a patakok helyett a forrásokból” merítünk.
„A nehézségek ellenére sem utasíthatjuk vissza e küldetésünket. Pásztorként a jelen helyzetet folyamatosan, nyitott mentalitással kell megértenünk.”
Az evangélium hirdetése, reményünk megerősítése a jelen körülmények között, „keleti hitelességünk alapjaihoz ragaszkodva”: ez az a küldetés, amelyre a keresztények hívatottak a Közel-Keleten. Sako pátriárka elismerte, hogy aki vállalja e küldetést, annak lehet, hogy változtatnia kell az üdvösség hírének terjesztésében megszokott módokon és utakon. „A 21. században meg kell értenünk annak fontosságát, hogy felülvizsgáljuk és megváltoztassuk teológiai és spirituális, liturgikus és pasztorális, ökumenikus és pedagógiai gondolkodásmódunkat, ahogy viselkedésünket is hívőként, az Úr által felszentelt szolgálóként, akik azt a feladatot kaptuk, hogy harmonikus módon, a téveszméktől, az uralkodás és a hírnév hajszolásától távol maradva terelgessük az Ő nyáját.”
Sako pátriárka szerint e missziós távlat az egyetlen megfelelő keret, amelyen belül kezelhetők az iraki és minden közel-keleti keresztény közösségek jelenét és jövőjét illető kérdések, beleértve az elvándorlás csábítását, a maradáshoz kellő erőt és az emellett szóló érvek keresését. „Ez a mi földünk, nem mondhatunk le róla, és nem is képzelhetjük el a keresztények nélkül” – olvasható a pátriárka üzenetében. A közel-keleti keresztények pedig csak úgy maradhatnak atyáik földjén, ha újra ráébrednek sorsközösségükre honfitársaikkal, anélkül hogy saját útjukat különválasztanák a megbékélés és a közös sebek begyógyításának útjától.
Sako pátriárka szívügye az az Egyház, amely ökumenikus párbeszédet folytat a testvéregyházakkal, amely együtt él és párbeszédet folytat más vallásokkal, különösképpen az iszlámmal, a közügyekkel törődő Egyház, „mely határozottan támogatja a nép törvényes elvárásait az igazságtalanság felszámolására”. Még korunk meggyötört Közel-Keletén is a keresztények lehetnek „az egyetemes testvériség, az együttélés és Krisztus szeretete megnyilvánulásának jelei” – zárta sorait a pátriárka.
