Ferenc pápa: A szenvedő testvér hozzánk tartozik, ő a jászolban fekvő Jézus!
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Ma, advent negyedik s egyben utolsó vasárnapján az evangéliumban ismét az angyali üdvözlet történetét halljuk. „Örülj”, mondja az angyal Máriának, „fiút fogansz, világra hozod és Jézusnak nevezed el” (Lk 1,28.31). Olyannak tűnik ez az üdvözlés, mintha csak örömet hirdetne, s az lenne a célja, hogy a Szüzet boldoggá tegye: az akkori nők közül ki nem álmodott volna arról, hogy majd a Messiás anyja lesz? Csakhogy ezek a szavak az örömmel együtt nagy próbatételt is hirdetnek Máriának. Miért? Mert abban a pillanatban ő már „jegyes” volt (Lk 1,27). A jegyesség időszakára a mózesi törvény azt írta elő, hogy a jegyesek között nem lehet nemi kapcsolat és nem élhetnek együtt. Tehát, ha gyermeke születik, az azt jelenti, hogy Mária megsértette a törvényt, és a nőket sújtó büntetések szörnyűek voltak: megkövezés várt rájuk (vö. MTörv 22,20–21). Az isteni üzenet minden bizonnyal világossággal és erővel töltötte el Mária szívét; ugyanakkor egy mindent meghatározó döntést kellett meghoznia: igent mondani Istennek, kockáztatva mindent, beleértve az életét is, vagy elutasítani a meghívást, és folytatni megszokott életét.
Mit csinál? Így válaszol: „Történjék velem szavaid szerint!” (Lk 1,38). Történjék (fiat)! Azon a nyelven, amelyen az evangéliumot írták, ez nem egyszerűen „legyen”. A szóbeli kifejezés erős vágyat jelez, azt az akaratot, hogy valami megtörténjen. Más szavakkal, Mária nem azt mondja, hogy „ha így kell lennie, hát legyen…, ha másképp nem lehet…” Ez nem beletörődés. Nem gyenge és belenyugvó elfogadást, hanem erős vágyat, élénk kívánságot fejez ki. Nem passzív, hanem aktív.
Nem aláveti magát Istennek, hanem csatlakozik Istenhez.
Olyan szerelmes ő, aki kész azonnal és mindenben szolgálni az ő Urát. Kérhetett volna egy kis időt, hogy átgondolja a dolgokat, vagy további magyarázatot arról, mi várhat rá; esetleg feltételeket is szabhatott volna… Ezzel szemben nem kér időt, nem várakoztatja meg Istent, nem halogat.
Hányszor – gondoljunk most magunkra –, hányszor jellemzik életünket a halogatások, a lelki életben is! Például: tudom, hogy jót tesz nekem az imádkozás, de ma nincs időm…, majd „holnap, holnap, holnap, holnap…”, halogatjuk a dolgokat: holnap majd megcsinálom; tudom, hogy segíteni fontos – igen, meg kell tennem, de majd holnap! És folytatódik a holnap hajtogatása. Elhalasztjuk a dolgokat. Ma, a karácsony kapujában Mária arra hív bennünket, hogy ne halogassuk az „igent” mondást: „Imádkoznom kell?” „Igen, imádkozom.” „Segítenem kell másoknak? Igen.” Hogyan csináljam? Úgy, hogy csinálom. Halogatás nélkül. Minden „igen” lemondással jár. Minden „igen” lemondással jár, de mindig kevesebbel, mint amennyibe Máriának került az a bátor „igen”, az a készséges „igen”, az a „történjék velem szavaid szerint”, amely üdvösséget hozott nekünk.
És mi milyen „igen” mondhatunk? Ebben a nehéz időszakban ahelyett, hogy panaszkodnánk, hogy a járvány miatt nem tudunk megtenni valamit, tegyünk valamit azokért, akiknek kevesebb van: ne újabb ajándékot vegyünk magunknak vagy barátainknak, hanem adjunk egy rászorulónak, akire senki sem gondol! És még egy tanács: ahhoz, hogy Jézus megszülessen bennünk, készítsük fel a szívünket: imádkozzunk! Ne engedjük, hogy a fogyasztás „rabjává tegyen” bennünket: „ajándékokat kell vennem, ezt és ezt kell tennem…” Ez a rohanás, hogy annyi mindent megtegyünk… Jézus a fontos! Testvérek, a fogyasztás elrabolta tőlünk a karácsonyt! A betlehemi jászolban nem a fogyasztás fekszik: ott a valóság, a szegénység, a szeretet található. Készítsük fel a szívünket, ahogyan Mária tette: legyen a szívünk mentes a rossztól, legyen befogadó, kész arra, hogy vendégül lássuk Istent!
„Történjék velem szavaid szerint!” Ez a Szűz utolsó mondata ezen az utolsó adventi vasárnapon, és ez meghívás arra, hogy tegyünk egy konkrét lépést a karácsony felé. Mert ha Jézus születése nem érinti életünket – az enyémet, a tiédet, mindenkiét –, ha nem érinti az életet, akkor hasztalanul telik majd el a karácsony.
Az Úrangyala elimádkozásakor most mi is azt mondjuk majd, hogy „legyen nekem szavaid szerint”: a Szűzanya segítsen, hogy az életünkkel, ezeknek az utolsó napoknak a magatartásával tudjuk ezt kimondani, hogy jól felkészüljünk a karácsonyra!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elmondása után:
Kedves testvérek, a koronavírus-járvány különösen nagy kellemetlenséget okozott a tengerészeknek. Közülük sokan – becslések szerint világszerte négyszázezren – a szerződésükben vállalt határidőn túl ott rekedtek a hajókon, és nem tudnak hazatérni. Kérem Szűz Máriát, a Stella Maris-t [a tenger csillagát], hogy erősítse meg ezeket az embereket és mindazokat, akik nehéz helyzetben vannak, és kérem a kormányokat, hogy tegyenek meg mindent, hogy visszatérhessenek szeretteikhez.
Idén a szervezőknek az a kiváló ötlete támadt, hogy a „100 betlehem” kiállítást a Szent Péter tér oszlopsora alatt helyezik el. Sok betlehem valóságos katekézisét nyújt a hitről Isten népe számára. Hívlak benneteket, hogy látogassatok el az oszlopsor alatti betlehemekhez, hogy láthassátok, miként próbálják az emberek a művészet segítségével bemutatni Jézus születését. Az oszlopsor alatti betlehemek remek katekézist adnak hitünkről.
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok, családok, plébániai csoportok, egyesületek és egyéni hívek! Az immár közeli karácsony legyen mindnyájatok számára alkalom a belső megújulásra, az imádságra, a megtérésre, a hitben és testvériességben való fejlődésre! Nézzünk szét magunk körül, különösen azokat lássuk meg, akik nélkülöznek: a szenvedő testvért, bárhol is legyen, a szenvedő testvér hozzánk tartozik. Ő a jászolban fekvő Jézus: aki szenved, az Jézus! Gondolkodjunk el ezen egy kicsit! A karácsony arról szóljon, hogy közelebb lépünk ehhez a testvérünkben jelen lévő Jézushoz! Ő ott van, a rászoruló testvérben! A rászoruló testvér a betlehem, akihez együttérzéssel oda kell lépnünk!
Ez az élő betlehem: a rászoruló emberekben találjuk meg azt a betlehemet, amelyben valóban találkozunk a Megváltóval! Haladjunk hát a Szent Éj felé, és várjuk az üdvösség misztériumának beteljesedését!
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátására!
