Művésztalálkozó Király József kertjében
Képgaléria
A közel két évtizedes hagyomány kezdetéről mesélt a házigazda, aki elmondta, az egész közel 20 éve kezdődött, amikor két festőművész arra vállalkozott, hogy az udvarukban lévő vakolt felületet kidíszíti.
- A kerítésünk oldalfalát kifestették, és a kép annyira jól sikerült, hogy a két művész azt mondta, meg szeretné mutatni a más kollégáknak is. Eljöttek, leültünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat. És akkor eldöntöttem, hogy jó lenne ezt rendszeresíteni az udvarban. Akkor megbeszéltük, hogy legalább évente egyszer találkozunk itt, a kertünkben, és elhozzák a legfrissebb alkotásaikat, melyeket zártkörűen kiállítunk – mesélte Király József.
A majdnem 20 éve elindult kezdeményezés mára már nem csak egy pár művészt vonz Király József kertjébe. A vasárnapi kiállításra majdnem 30 művész érkezett.
- Most kinyitottuk az utcára a kiállítást. Kitártuk a kaput, és a kertem előrészében van a tárlat, így bárki bejöhet az utcából, és megnézheti azt. Belül kicsit el vagyunk szeparálva és beszélgetünk művészetről, egyéni életekről, sorsokról egy jó kis ebéd mellett, és olyan is akad, aki vacsoráig marad – tette hozzá a vendéglátó. Kiemelte, a cél, hogy a kecskeméti emberek lássák azt, hogy a városnak nagyon értékes alkotói vannak, akikre méltán büszkék lehetünk.
A kiállító művészek azokból az alkotásokból nyújtottak válogatást, amiket az elmúlt időszakban készítettek. Jellegben és stílusban nagyon sok dolog képviselteti magát. Találunk plasztikákat, festményeket, kerámiákat.
- Én most csak kapukban utaztam, két sorozatot készítettem belőlük. Az egyik kicsit komorabb hangvételű a szecessziós kapukról. Ezek mindegyike japán akvarellel készült, aminek az a sajátossága, hogy tört színek vannak benne. Tehát nem az élénk színek, hanem a vörös, sárga, kék van feketével keverve – mutatta be saját munkáját Mészáros Marianna, művésztanár.
És voltak nem megszokott darabok is a kiállításon. Ilyen volt Zsolczai Balázs művésztanár alkotása is.
- Ez egy skin-on-frame hajó, amit egy amerikai terv alapján készítettem el, kifejezetten a saját felhasználásomra, a saját méreteimre. Egy favázon van rajta egy vászon, amit egy különleges műanyaggal impregnáltam. Így készült ez a hajó. A hosszanti fa elemek fenyőből, a keresztelemek pedig tölgyfából készültek. Ezeket egy gőzölési eljárással tettük dolgozhatóvá. A kenu elkészítése nagyjából másfél-két hetet vett igénybe – jellemezte művét Zsolczai Balázs.
A művészeti mecenatúra egyedülálló formája elősegíti, hogy a művészek jobban megismerjék egymást és alkotásaikat, melyek a közönséghez is közelebb kerülhetnek.
- A találkozó arról szól, hogy mindenki azt hoz, amit akar, ami az övé, amit felvállal. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Már sok-sok éve is mondtam, hogy a zsűri, a megítélés nem szabad, hogy állami intézmény legyen. A minőséget ne kívülről határozzák meg. A minőséget az határozza meg, aki az alkotást létrehozz. Hiszen az az övé és azé, aki megnézi. Tehát majd a közönség eldönti, hogy azt ő szellemi értelemben birtokolni szeretné, vagy elutasítja – fejtette ki az esemény lényegét Bruncsák András, festőművész.
