Meghalt Bazán Vladimir festőművész
A sokak által szeretett művész Kecskemét képzőművészeti életének ikonikus alakja, ragyogó tehetségével 1994 óta gazdagította városunkat. Közvetlensége, egyszerűsége, nagylelkű emberségessége mindenkit megérintett, aki ismerte. Nagy űrt hagy maga után mind emberként, mind művészként. Számos önálló tárlata volt az ország több városában. Alkotásai megtalálhatók magángyűjteményekben Kanadában, az USA-ban, Brazíliában, Izraelben, Németországban, Csehországban, valamint közgyűjteményekben is (Kecskeméti Képtár, Ungvári Képtár, Kijev, Kulturális Minisztérium). Rendszeresen részt vett az alkotótáborok munkájában, kiállításain.
Bazán Vladimir alkotásait magas fokú látványstruktúra, gondos szakmai kivitelezettség, egyéni és szuggesztív világkép jellemzi. Hallatlanul sokrétűen alkalmazza a színeket, gyakorta irritálván a köznapi használatban berozsdásodott retinát. Szakmai téren szinte nem ismer lehetetlent: olyan biztos intuíciós bázisra alapoz, hogy a gazdag felületmegmunkálás által azokat az illúziókat is hitelesíti, melyek ellen egyébként konzervatív értékérzékenységünk berzenkedne. A halszálkamintás, szövetes finom textúra alkalmat ad a művésznek a filozofikusan bravúros fényjátékra, világosság és sötétség párviadalának, mikroepizódok aprólékos megidézésére. Ám furcsa módon – az arabeszkes aprólékosság dacára – Bazán Vladimir a monumentális képképzés mestere. Távlatosan lát, tévedhetetlenül tájékozódik a kaotikusság végtelenében. A Bazán Vladimir-képek „cégér nélkül” is vitán felül álló vizuális kánondarabok. Nem kell őket verejtékesen igazolni, elegendő igézetük igényessége – írja róla dr. Turai G. Kamil művészetfilozófus.
Bazán Vladimir 1956. május 29-én született Ungváron, értelmiségi családban. Már gyermekkorától érdeklődött a képzőművészet iránt, tehetségét is ez irányban fejlesztette. 1975-ben az Ungvári Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában ötvös képesítést szerzett, de szakmáját nemigen gyakorolta, mert inkább a festészet érdekelte. Mint iparművész és festőművész az Ukrán Művészeti Alap munkatársaként dolgozott, majd 1983-tól szabad szellemi tevékenységgel foglalkozott. Ez magába foglalta a művészeti alkotások elkészítésén kívül kiállítások, tárlatok szervezését, szereplést az országos és nemzetközi pályázatokon, valamint monumentális belső építészeti és kültéri díszítő mozaikok tervezését és kivitelezését az akkori Szovjetunió területén. Mesterei: Duncsák Attila, Petky Sándor, Petreczky László. Elsősorban olajképeket alkotott.
