Kulcs a cigányok lelkéhez – Kalapos Zoli világa könyvalakban
Képgaléria
Évekkel ezelőtt ismerte meg Borzák Tibor Sztojka Zoltánt, a soltvadkerti kártyavetőt, akit hatalmas kalapja után Kalapos Zolinak neveztek el. Személyisége rögtön elvarázsolta. Egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni a halkszavú, szúrós tekintetű, csavaros észjárású jövőbelátót.
Sorra megismerte a família tagjait, a rokonságot. Úgy érezte, befogadták.
„Nem akarsz könyvet írni rólam?” – szögezte neki a kérdést Kalapos Zoli egy váratlan pillanatban. Gondolta, ez csak egy kósza ötlet lehetett, ezért ki is tért a válasz elől.
Aztán mégis belevágtak.
Kalapos Zoli mesélt a felmenőiről, életéről, a cigánykártyáról, a csodás látomásairól, az oltárszobájáról, istenhitéről. Érintőlegesen szóba kerültek a romák szokásai is. Keresztelő, lakodalom, ünnepek, virrasztás, temetés, gyásztörés, lókereskedés…
A könyvírás korántsem bizonyult könnyű vállalkozásnak, mert a cigányok igencsak zárt közösséget alkotnak. Nem feltétlenül engedik magukhoz közel az idegen embert. Lelkükhöz meg kell találni a kulcsot.
A kötetben a cigány közösségben gyűjtött tapasztalatok olvashatók. A téma feldolgozása – egy rövid baranyai kitérővel – főleg a dél-alföldi térségre szorítkozik. A riportokban megszólalók oláhcigányok, a főszereplő, Sztojka Zoltán pedig gáborcigánynak vallja magát. Szokásaik nem sokban különböznek egymástól. Hangsúlyosak a vallással és a hittel kapcsolatos fejezetek, ami nem véletlen, hiszen a cigányok életében ezek a legfontosabbak.
Személyes sors, misztikum, vallás, hagyomány – ezek köré csoportosul tehát a könyv mondanivalója. Mindig más a mesélő. Hogy könnyebb legyen követni, Kalapos Zoli monológjai, a helyszíni riportok és témákhoz kapcsolódó interjúk formailag is elkülönülnek. Bahget Iskander szociofotói fűzik össze a fejezeteket.
S hogy milyen a „cigánylélek”? Kiderül a könyvből.
Mindazonáltal rövidesen (újra) a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ vendége lesz Sztojka „Kalapos” Zoltán.
